Az élményekről egyesületünk koordinátorát, Trinyik Flórát és önkéntesünket, Pap Juditot faggattuk.

Flóra számára igazán különleges volt ez az esemény, hiszen gyerekkori példaképei is megmérettették magukat a Para Vívó Világkupán. „Emlékszem, a paralimpia közvetítése előtt ülve mindig a vívókat vártam a legjobban, Krajnyák Zsuzsanna egyfajta hős volt számomra, ez a „rajongás” a mai napig jelentős helyet foglal el a szívemben. Jó érzéssel tölt el, hogy az ép sportolók versenyzése mellett a Sport-Önként a parasportolók világába is több ízben belekóstolt már, az önkéntesek ezúttal is a maximumot hozták…néha még annál is többet. Maroknyi csapatunk a verseny mindegyik napján felügyelte, hogy a páston rendben menjenek a dolgok, időközben pedig egy-egy versenyzővel is szorosabb kapcsolat alakult ki, sokszor már egy mozdulatból tudták, hol kell igazítani a már beállított székeken.”

Juci számára nem ez volt az első vívó esemény, az elmúlt években több, fiatalabb versenyzőknek szervezett rendezvényünkön önkénteskedett már. „2024-ben, amikor először dolgoztam az egyesülettel, éppen egy vívó tanítványom bátorított arra, hogy jelentkezzek. Az esemény közben már tudtam, hogy megtaláltam a helyem: nemcsak azért, mert a vívás egyébként is a kedvenc sportágam, hanem azért is mert csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg. Ezúttal pedig extra motivációm is volt: olyan sportemberekkel találkozhattam, akikről már a találkozásunk előtt is elmondhattam, hogy nagyon tisztelem őket és felnézek rájuk, amiért egytől egyig pozitív példát mutatnak számunkra empátiából, türelemből és persze küzdőszellemből. Külön örültem, hogy a pást mellett, a kerekesszékek rögzítésében és egyéb technikai feladatokban segíthettünk, hiszen így tényleg testközelből élhettük át az izgalmakat.”

Ezekből pedig nem volt hiány, hiszen a magyarok rendkívül jól szerepeltek, ez pedig Jucinak is plusz energiát nyújtott a nehéz pillanatokban. „Nagyon rövid időnk volt megtanulni a versenylebonyolítás feladatait, ráadásul arra is koncentrálnunk kellett, hogy minden tökéletesen rögzítve legyen, nehogy rajtunk múljon egy-egy eredmény. Az asszók közti szünetekben persze gőzerővel drukkoltunk a hazai versenyzőknek, így a pást mellől figyelhettük Nádasdy Anna és a női tőr csapat győzelmét is, de több ezüst- és bronzérem is a magyar versenyzők nyakába került a szemünk láttára.”

Bár a BOK csarnoktól és a para vívástól most egy időre elbúcsúztunk, más eseményeinken továbbra is várunk titeket! Aktuális lehetőségeinket itt találjátok.