Az atlétikai világbajnokság tarolt augusztusban, ebből pedig koordinátoraink sem maradhattak ki, még ha más szerepben is vettek részt ezen a rendezvényen, mint megszokhattuk. Az emlékekről egyesületünk alelnökét, Deák Krisztinát, és koordinátorainkat, Csábi Bencét, Nótár Nórát és Szilágyi Annát kérdeztük.
Kriszta az atlétikai világbajnokság gondolatának megszületésétől kezdve kivette a részét a szervezői munkából, a média és broadcast kiszolgálás területekért felelt. „Ahogy nőtt a stadion, úgy szaporodtak a kihívások, a feladatok és a szervezőbizottság tagjainak száma is folyamatosan nőtt. Ez egy olyan esemény volt, ahol magasra tettük a lécet és mindenki azon dolgozott, hogy az le ne essen. Természetesen voltak más szempontok, más megközelítések, viták (nem veszekedések), kritikák, de mindenki érezte, tudta, hogy itt valami nagy dolognak lesz a részese. És így is lett.”
A világbajnokság Magyarország eddigi legnagyobb sportrendezvényeként vonult be a történelembe, volumenét pedig a Kriszta által vezetett területek statisztikái is jól mutatják. „Valóban nagy dolgokról beszélhettünk. Összesen körülbelül 3500 médiamunkatárs munkakörülményeinek megteremtése volt a feladat. A TV Compoundon több mint 200 konténerből épült egy broadcast város, és külön Média és Fotó Centert is ki kellett alakítanunk. Aztán pedig megjelentek a kamerák, fényképezőgépek a stadion legmagasabb pontjától a legmélyebbig, mindenhol. A sportolók pedig kb. 150-200 métert tettek meg, amíg végig sétáltak a mixzónán. Az infrastruktúrának a humán erőforrás adott lelket és szívet. A média munkatársak mellett az önkéntesek tucatjai segítettek, hogy zökkenőmentesen menjenek a dolgok. Kihívás volt bőven, megoldandó feladat is, de bármikor elölről kezdeném!”
Nem Kriszta volt az egyetlen, aki ezúttal nem az önkéntesek útját egyengette, hanem a szervezőbizottságban kapott helyet. Bence a formaruhák el- és kiosztásáért felelt. „Mindig is szerettem volna egy ilyen volumenű sportrendezvény szervezésébe minél nagyobb mértékben belelátni, ezért óriási élmény és egyben megtiszteltetés volt több mint 9 hónapon keresztül részt venni a világbajnokság előkészületeiben. A pozíciómból adódóan beleláthattam a legtöbb szervezési terület munkájába és számos olyan szakemberrel dolgozhattam együtt, akik a hazai sportrendezvényszervezés legnevesebb, legtapasztaltabb alakjai közé tartoznak, tőlük rengeteget tudtam tanulni. Felemelő volt végigkövetni, ahogy egy-egy elképzelésből megszámlálhatatlan munkaóra után valóság lett.”
Természetesen az eseményt rengeteg felkészülés előzte meg, ám a gondos tervezés eredményeként sikeresen abszolválták a rendezők a hatalmas kihívást. „Az előkészítés talán a legfontosabb szakasza a szervezésnek. Mindenre gondolni kell, még arra is, amire biztosan nem számítasz, hogy megtörténhet. Legyen egy „váratlan esemény” gondolat a fejedben. Ebben a szakaszban nagyon fontosnak tartom, hogy a humánerőforrás igényt úgy kell felmérni, hogy a munkaidő mellett a pihenőidőre is legyen megfelelő óraszám, mert pihenés nélkül nem lehet feltöltődni, regenerálódni, egyszer mindenki el tud fáradni és nem mindegy, hogy ez mikor történik meg. Főleg, ha egy jó eseményt szeretnél szervezni.” – foglalta össze Kriszta.
Jó eseményből és még jobb élményekből pedig nem volt hiány, Bence pedig – bár nem önkéntes koordinátorként dolgozott – kapott egy kis emléket az önkéntesektől. „Az eseményt megelőző két hétben és az esemény alatt többek között a formaruha központ üzemeltetése volt az egyik fő feladatom, amiben önkéntesek voltak a segítségünkre. A három hétnyi közös munka végén apró ajándékokkal leptek meg, kaptam egy fotóválogatást az együtt töltött napokról, és egy emléklapot, amelyben a legjobb menedzser címet adományozták nekem. Az ő elismerésük nagyon sokat jelentett számomra, hiszen a Sport-Önkéntben is azon dolgozunk, hogy az önkéntesek a lehető legjobb élményeket vigyék magukkal az eseményekről. Jó érzés volt, hogy bár más szerepkörben dolgoztam, de ezúttal is sikerült ezt elérni.”
Az atlétikai világbajnokságon sajátos pozíciók is feltűntek, a kuriózumnak számító team services is egy ilyen terület volt. Koordinátoraink egy része is ebben a szerepkörben dolgozott, az ő munkájukat koordinálta Nóri. „A team services 34 főből álló csapata jelen volt az edzéshelyszíneken, bemelegítőpályán, reptéren és a hotelekben is. A terület komplexitásából adódóan az egész esemény hátterét és működését át kellett látnunk, és folyamatos kapcsolatban voltunk más szervezési területekkel. A csapat nagy részét már az esemény előtt is ismertem, mert vagy a Sport-Önként koordinátorai voltak, vagy pedig rutinosabb önkénteseink, ezáltal pedig jobban ismertem a személyiségüket, a teherbírásukat, milyen területeken mozognak komfortosan, hogyan reagálnak bizonyos szituációkra, hogyan kezelik a problémákat. Fél szavakból is értettük egymást. Én főként a háttérben dolgoztam, a csapat mögött, koordinátorként, aki segítette a munkájukat, akihez fordulhattak a kérdéseikkel és problémáikkal.”
Az ismerős emberek ellenére a munka rengeteg kihívást tartogatott a csapat számára, Nóri azonban itt is sok pozitívumot emelt ki. „A legnagyobb kihívás a csapat komplexitásából adódóan az volt, hogy mindenkivel megtaláljam a közös hangot, és mindenkinek ugyanolyan segítséget tudjak nyújtani. Ettől függetlenül nagyon jó csapat alakult ki, az első pillanattól kezdve gördülékenyen ment közöttünk a munka, segítettük egymást, ahol csak tudtuk, például amikor még éjfélkor ki kellett menni a reptérre egy rúd miatt, vagy este 11-kor indultunk el a sportolói hotelekbe kitenni még néhány dokumentumot, hogy minden készen legyen a sportolók fogadására. A kevés alvás ellenére mindig jutott idő a mosolyokra, egy-egy jó szóra a másiknak, a nevetésekre, egy kis műszak utáni kikapcsolódásra.”
Anna is egyike volt azon koordinátoroknak, akik Nóri keze alatt dolgoztak. A sportolók közelsége sokszor váratlan kihívásokat állított koordinátoraink elé, de mindenki proaktívan állt ezekhez a feladatokhoz. „Az egyik kedvenc élményem éppen egy elsőre megoldhatatlannak tűnő problémához kötődik. Az egyik elefántcsontparti futónő minden csomagja elveszett a repülőút során, benne a versenyfelszerelésével, futócipőjével. A kétségbeesett sportolónak segítettem új cipőt szerezni, illetve eligazítottam az ügyintézés útvesztőiben is, de leginkább talán az ért célt, hogy próbáltam emberi hozzáállással oldani a feszültségét. Másnap lefutotta a versenyszámát, ami pályafutása egyik utolsó megmérettetése volt. Néha azóta is írunk egymásnak, tartjuk a kapcsolatot, ez az élmény örökre összeköt bennünket.”
2023 jól előkészítette a 2024-es év több nagyrendezvényének alapjait. Kíváncsi vagy, mi történt velünk két esztendővel ezelőtt? Cikksorozatunk következő részében beszámolunk róla!
