December utolsó napjaiban minden ember önkéntelenül is megáll egy pillanatra, és visszatekint az elmúlt esztendőre. A 2023-as év is igen mozgalmas volt mind sportesemények, mind a Sport-Önként Egyesület belső működésének tekintetében, így arra kértük koordinátorainkat, hogy meséljenek kicsit kedvenc élményeikről.

Májusban véget ért koordinátori képzésünknek köszönhetően heten csatlakoztak a csapatunkhoz, egytől egyig korábbi önkénteseink közül kerültek ki. A tananyagot Právics Flóra és Deák Kriszta állították össze, mindkettejük év végi toplistáján előkelő helyet foglalt el ez a közösen létrehozott projekt. „Amikor befejeztük a képzést és megszámoltam, mennyien is vagyunk már, önkéntelenül is lepergett előttem, hogy honnan hová jutottunk az évek során, mennyit fejlődtünk, mennyi tudást és értéket halmoztunk fel. Jó volt egy kicsit összegezni, hogy számomra személyesen is mennyit jelent a Sport-Önként.” – mesélte csillogó szemekkel Flóra.

Bár a képzés online zajlott, a technika adta lehetőségeknek köszönhetően egymás csillogó tekintetéből és mosolyaiból meríthettünk bátorítást, ezt Kriszta is kiemelte. „Látni, ahogy az akkor még koordinátor-jelöltek és a már rutinos koordinátorok örömmel és vidáman igyekeznek elsajátítani vagy elmélyíteni azokat az ismereteket, amelyek a csapat részévé tesznek valakit, hihetetlenül jó élmény volt. A „régiek” mentori jelenléte, gondoskodása, majd az új juniorok gördülékeny beépülése a csapatba mutatta meg, mennyire megérte ebbe az egészbe ennyi energiát fektetni.”

Trinyik Flóra a képzésen belül leginkább a mentori rendszerben találta meg a helyét 2023-ban. „Ez az év sok szempontból más volt a Sport-Önkéntnél betöltött szerepemben, hiszen kevesebb eseményre jutottam el. A képzés során előbb Tóth Enikő, félidőnél pedig Petrezselyem Peti került a szárnyaim alá, ami a felelősség mellett engem is emlékeztetett arra, hogy mennyi mindent tanultam az utóbbi időszakban, milyen utat jártam 2019 óta.”

Új junior koordinátoraink első bevetésére a női kézilabda Bajnokok Ligája Final 4-on került sor, így nem csoda, hogy az év végi élmények között többen is ezt a rendezvényt emelték ki. Gyömörey Viktória első alkalommal itt szembesült azzal, milyen jól is működik az a csapategység, amit a hónapokig tartó képzés során megalapoztunk. „Számomra az egész év erről a családias érzésről szólt, ennek első példája volt a négyesdöntő. Az esemény rövidsége ellenére ez az egyik legösszetettebb eseményünk az évben, jó volt itt megtapasztalni, milyen is az önkéntesekkel koordinátorként dolgozni. Külön örültem neki, hogy Právics Flóra vezető koordinátorként tapasztalhatta meg, hogy mi is annak a munkának az eredménye, amit összehozott velünk a foglalkozások során.”

Nagy Szabolcs korábban az egyik legaktívabb önkéntesünk volt, a szerepkörök közötti váltást pedig az új felelősségi körök miatt mélyvíznek élte meg. „Az első élmény mindig különleges, bár inkább arról szól, hogy megtanuljunk a gépezet részeként működni, átlépjük a saját, sokszor csak a fejünkben létező határainkat. A koordinátori feladatkör egészen más kávéház az eddigiekhez képest: magasabbak az elvárások felénk, többfelé kell figyelnünk, végig meg kell őriznünk a hidegvérünket és alkalmazkodnunk a körülményekhez. Bele kell nőni abba a bizonyos cipőbe, ami nem megy egyik pillanatról a másikra. Az azért még különlegesebbé tette az élményt, amikor egy pillanatra szurkolóvá válva ünnepeltem magamban Emily Bölk utolsó másodperces gólját az elődöntőben.”

Nagy Luca a közös munka megvalósulásában találta meg a kedvenc élményét. „Elég mozgalmas volt ez az esztendő, így különösen nehéz pillanatokat kiragadni belőle, de az, ahogyan mint a puzzle darabkái, a részfeladatok szépen összeálltak a Final 4-on, katartikus élmény volt. Koordinátorként pedig egy teljesen új, semmivel sem összehasonlítható érzés látni, ahogyan az önkéntesek csillogó szemekkel hajtják végre a feladatokat és motiválják egymást és minket is.”

Nikolicza Amanda is hasonlóan vélekedett a közös munkáról, ráadásul az egyik kedvenc pozíciójának koordinátori szerepkörét töltötte be. „A jolly joker számomra mindig a szívem csücske lesz, hiszen ez az egyik legsokoldalúbb munkakör, sosem tudhatja az ember, éppen milyen területen kerül bevetésre. Egy első, komoly mérföldkőnek számító rendezvényen, mint amilyen a Final 4 is, jó volt ismerős dolgokhoz kötődni, ezekben kapaszkodót találni.”

Bár Csábi Evelin már lassan négy éve a Sport-Önként koordinátora, az idei volt az első négyesdöntő, amelyen koordinátorként dolgozott. „Az esemény végén én adhattam át az ajándékokat a rendezvény alatti játékok nyerteseinek. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire örült mindenki a kisebb-nagyobb nyereménynek, és különösen szívderítő volt, hogy akik nem nyertek, ők is együtt örültek a társaikkal, mint egy igazi családban.”

Biró Dávid élete sok szempontból megváltozott, hiszen idén épp a Final 4 előtt lett édesapa, így személyesen csak korlátozottan tudott a koordinátorok rendelkezésére állni. „Kicsit izgultam, hogy mi fogad majd az MVM Dome-ban, bár tudtam, hogy mindenki ügyes lesz. Azzal szembesülni azonban, hogy milyen olajozottan dolgozik együtt ennyi ember, még számomra is lenyűgöző volt, pedig jó néhány eseményt megéltem már.”

Bár ebben az évben is a versenysporté volt a főszerep, több szabadidős sporteseményben is fontos szerepelt vállalt csapatunk. Ezek közül több alkalommal is Gombkötő Vica volt a koordinátor, így vele elevenítettük fel ezt a szeletét az évnek. „Szeretem az ilyen eseményeket, mert más a hangulata, mint amikor élsportolók szerepelnek, sokkal családiasabb és az önkéntesek is nagyon élvezik. Bár az is nagyon jólesett, hogy a Final 4-on ugyan a Magyar Kézilabda Szövetség dolgozójaként, de engem is odahívtak az önkéntesek fotózására.”

A nyár nyitányaként a strandkézilabda pályák felé vettük az irányt, itt a helyszíni munka egyik élharcosa Szalóky Boldizsár volt, aki hét helyszínen koordinálta csapatunkat. „Ha egy pillanatot kell kiemelni, annak ellenére nem a helyszíneken keresgélek, hogy ott is számtalan szép pillanatnak lehettem részese. A legfelemelőbb élmény azonban a nyolc strandkézis hétvége utáni héten ért, amikor az egyik játékvezető, Nagy Balázs, aki nagyon sok helyszínen hatalmas segítőkészséggel dolgozott az önkéntesekkel, egy nagyon szívhez szóló hangüzenettel köszönte meg az önkéntesek és az én munkámat is. Azt hiszem, az ilyen pillanatokért éri meg ezt csinálni.”

A nyári hónapok egyik kiemelkedő eseménye volt az atlétikai világbajnokság is, ahol ugyan nem önkéntes koordinátorokként, de más szerepkörökben a csapat majdnem minden tagja kivette a részét a munkából. „Átadni a többieknek azt a lelkesedést, azt az élményt, amit nekem jelentett ez a világesemény, különleges és megismételhetetlen érzés volt. Nagyon örülök, hogy ezt is együtt valósíthattuk meg.” – egészítette ki korábbi mondanivalóját Deák Kriszta, akihez Nótár Nóri is csatlakozott az emlékek felelevenítésében. „Hálás vagyok ezért az eseményért, az itt megismert emberekért. Látni a saját önkénteseinket, akik mosolyogva köszöntek nekünk minden találkozásnál, felemelő volt.”

Az Európai Egyetemi Tollaslabda Bajnokság miskolci küzdelmeit Nóri mellett Szilágyi Anna élte végig az önkéntesekkel. „Mivel az eseményen egyetemisták szálltak versenybe, szép kontrasztot alkotott, ahogy az önkéntesek között együtt dolgozott a fiatalabb és az idősebb korosztály. Nagyrészt a közös szálláson aludtunk, így jutott idő a közös, szabadidős programokra is, illetve az egyetemi csapatokhoz hasonlóan mi is bemutatkozhattunk a közönségnek, a Macarenára táncoltunk együtt, ami egy igazán jó hangulatú produkció lett.”

A kézilabda Final 4 mellett a másik nagy kedvenc az úszó világkupa volt a koordinátorok között, amely kisebb kihagyás után tért vissza Budapestre. Csábi Bence idén mindkét eseményen részt vett, mindkettőről pozitív élményekkel távozva. „Mindkétszer nagyobb létszámú önkéntes csapattal dolgozhattunk, és nagyszerű érzés volt látni az utolsó napon a sok-sok elköszönő önkéntes arcán a mosolyt, a hálát és az örömöt, hogy életre szóló élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtak. Ilyenkor bármennyire is fáradt az ember, tudja, hogy megérte a rengeteg befektetett munka, amellyel egy ilyen rendezvény önkéntes programjának megszervezése jár.”

Petrezselyem Péternek ez volt az eddigi legnagyobb eseménye koordinátorként, ráadásul különleges helyen tudta meg, hogy őt is beválasztották a csapatba. „Amikor Deák Kriszta felhívott, éppen Lefkadában voltunk a szüleimmel, ami azért is speciális helyszín számomra, mert itt töltöttem az Erasmusomat. A két élmény összekapcsolódása miatt a szívemben is külön helyet biztosítok ennek az eseménynek ebben az évben, bár azt is nagyon élveztem, hogy még inkább a kulisszák mögé láthattam ezúttal.”

Walter Vivien nem Görögországhoz, hanem az eseménynek helyszínt adó Duna Arénához fűz gyengéd érzelmeket, hiszen itt volt először önkéntes, majd első alkalommal koordinátor. „A vizes vb óta nem nagyon volt olyan esemény, ahol visszatérhettem volna a komplexumba. Idén már a szervezők közül is többen régi ismerőként köszöntöttek, illetve én is jó pár ismerős arcot kiszúrtam az önkéntesek között.”

Nagy visszatérés volt ez Tóth Enikő számára is, aki legutóbb a 2020-as vízilabda Európa-bajnokságon csodálhatta meg a Duna Arénát önkéntesként. „nagyon vártam ez első igazi bevetést, a közös munkát, mind a koordinátorokkal, mind az önkéntesekkel. Másrészt pedig a magammal szemben támasztott elvárásoknak is szerettem volna megfelelni, pozitív visszajelzéseket kapni a munkámról, ami szerencsére sikerült is, így még nagyobb motivációt kaptam a későbbiekre.”

Mikó Anna a közösségi média felületeire gyártott tartalmak miatt látogatott ki a helyszínre, ahol szintén a hangulat fogta meg. „Az a sok mosoly és kedvesség, ami az önkéntesekből áradt, a nagy újratalálkozások eredményeképpen én is jó hangulatban távoztam az esemény végén. Jó volt látni, ahogy az ismerősök még mindig emlékeznek a közös élményekre, akár évekkel ezelőttről is.”

Idén is nagy népszerűségnek örvendtek vízilabdás eseményeink. A nyári férfi Magyar Kupa és Héraklész Kupa Velky Zsófia kedvenc élménye lett. „Fáradtan érkeztünk az eseményre, hiszen alig lett vége az atlétikai világbajnokságnak, már mehettünk is a Margitszigetre. Ettől függetlenül támogattuk egymást, és a lelkesedés mindig vitt minket előre.”

Az események sorát is a pólósokkal zártuk, a férfiak nemzetközi kupáján Tóth Noémi hatódott meg egy igazán szívet melengető történettől. „Az egyik önkéntesünk a magyar zászlót vitte a mérkőzés előtt. Alapvetően mindenkinek hatalmas megtiszteltetés ez, de ezúttal külön oda is jött hozzám, és elmesélte, hogy ez az egyik legjobb karácsonyi ajándék, amit kaphatott.”

Végezetül Dél László számolt be a számára legkedvesebb emlékről az idei évből, ami nem volt más, mint a Sport-Önként koordinátori képzési hétvégéje. „Kiszakadni a mindennapi munkából, mégis fejlődni mind szakmailag, mind emberileg, egymást jobban megismerni játékos feladatokon keresztül, az egyik legfelemelőbb élmény volt. Azt hiszem, ebből látszik igazán ennek a közösségnek az értéke.”

Ahogyan a fent felsorolt élményekből is látszik, mozgalmas évet tudhatunk magunk mögött, ami nem lehetett volna teljes nélkületek, önkéntesek nélkül. Találkozzunk 2024-ben is, hasonlóan izgalmas eseményeinken!