Bár sokszor szinte csak egy pillanatnak tűnik, a Sport-Önként 2025-ben immár a tizedik évfordulóját ünnepli. A 2014-es vízilabda Európa-bajnokság több szempontból is sorsdöntő volt az egyesület életében, ám a legfontosabb mozzanat mégis az volt, hogy három alapítónk közül ketten, Biró Dávid és Deák Krisztina itt dolgozhattak először együtt egymással. Albert Dórával közösen pedig összefogtak azért, hogy az akkor még igencsak gyerekcipőben járó hazai önkénteskultúra a sportrendezvényeken fejlődésnek indulhasson.
Dávid és Dóri az ELTE sportszervező szakán ismerkedtek meg egymással, itt lettek barátok is. Dávid 2012-ben, a lengyelországi futball Európa-bajnokságon szerzett élményeit szerette volna itthon is átélni, ám ekkor még jóval nehezebb dolga volt, mint most lenne. „Dávid külföldi élményeinek hatására döntöttünk úgy, hogy együtt is önkénteskedni fogunk, de sokszor nehéz körülményeket találtunk a rendezvényeken. Többször tapasztaltunk szervezetlenséget, hogy az önkénteseket nem becsülték meg. Ha nem lettünk volna sportrajongók, nem biztos, hogy egyáltalán itt beszélgetnénk, annyira elvették a kedvünket ezek a rossz élmények.” – mesélt Dóri a kezdeti motivációkról.
Krisztát 2015 elején keresték meg az egyesület ötletével, a 2014-es vízilabda Eb tapasztalataira alapozva. A kérdéssel pedig nyitott kapukat döngettek. „A sport több területéről szerzett tapasztalataimat és értékeket már korábban is meg akartam osztani másokkal. Az, hogy mindezt a Sport-Önkénten belül élmény alapon, gyakorlatban tehetjük meg, különleges élmény. Bár az első alkalommal csak a terv született meg, mindhárman belevetettük magunkat a kutatómunkába az alapítással kapcsolatban.”
Dóri a pénzügyi, adminisztrációs vonalat járta körbe, Kriszta aki már több eseményen is dolgozott önkéntesekkel, a lehetőségeket próbálta feltérképzeni, míg Dávid a jogi kereteknek nézett utána. „A koncepció hamar megvolt, ennek kellett fizikai formát adni leginkább. Egyikünknek sem volt tapasztalata akkoriban semmilyen jellegű szervezet alapításában, így talán ez volt a legnehezebb. Rengeteget egyeztettünk jogásszal, könyvelővel, hogy az optimális formát tudjuk választani. Ezen felül talán a honlap kialakítása volt még egy nagyobb falat. Rengeteg segítséget kaptunk barátoktól, ismerősöktől, ez is megerősített minket abban, hogy lehet igény egy ilyen szervezetre. Én 2014 őszén még külföldön tartózkodtam, ráadásul a tengerentúlon folytattam a tanulmányaimat, így kicsit a távolság is lassította a folyamatokat.” – foglalta össze Dávid a folyamatokat.
Az elmúlt tíz évben mintegy 9000 önkéntessel dolgoztunk együtt, köztük számos olyan ember van, aki azóta már sportszövetségeknél dolgozik, esetleg koordinátorként tevékenykedik. Nem csoda tehát, hogy a három vezető egyöntetűen azt emelte ki legnagyobb eredménynek, hogy egy évtized alatt mekkora fejlődést jártunk be közösen. „Én leginkább arra vagyok büszke, ahova eljutottunk. Álmodni sem mertem volna, hogy 10 év alatt ide jutunk, ennyi önkéntessel, koordinátorral és eseménnyel a hátunk mögött. Büszke vagyok magunkra, hogy megcsináltuk, hogy a sok nehézség ellenére még mindig együtt vagyunk, együtt csináljuk és folyamatosan fejlődünk, növünk, úgy, hogy azóta sem lett egyikünknek sem a főállása, hanem a szabadidőnkből áldozunk rá.” – hangsúlyozta Dóri.
Kriszta saját élményei mellett azokat az élményeket is kiemelten fontosnak tartja, hogy az önkéntesek is értékes tapasztalatokkal és felejthetetlen pillanatokkal lettek gazdagabbak. „Voltak olyan sorsfordító pillanatok, amelyekkel mások élete több lett, sokan sok-sok élménnyel gazdagabbak lettek, így van és lesz is majd mit mesélniük másoknak.”
Köszönjük, hogy ti is velünk tartottatok az elmúlt években és továbbra is építitek velünk a közösséget. Cikksorozatunk hamarosan megjelenő részeiben a ti emlékeiteket is szeretnénk bemutatni, várjuk élménybeszámolóitokat a Facebook oldalunkon.
