Schwartz Beátával és Szalontai Krisztinával beszélgettünk a közös kihívásokról, élményekről.
Az önkénteskedést Bea kezdte hamarabb, 2022-ben a férfi kézilabda Európa-bajnokság jelentette számára a belépést a Sport-Önként világába. „Minden játéknapon ott voltam, szurkolói területen dolgoztam. A kézilabda a kedvenc sportágam, így adta magát, hogy ezzel indítsam az önkéntes karrierem. A párom látta meg a Facebookon a hirdetést és biztatott, hogy jelentkezzek. Eleinte nem fűztem sok reményt a dologhoz, mert azt gondoltam, hogy csak fiatalokat választanak be, így még jobban meglepődtem, mikor megkaptam a pozitív elbírálásról szóló emailt. Napokig nem lehetett letörölni a mosolyt az arcomról. Fantasztikus élményekkel gazdagodtam azóta, arról nem is beszélve, hogy csodás embereket ismertem meg az önkéntesek és a koordinátorok között.”
Kriszti már édesanyja hatására kapcsolódott be, az első alkalom után pedig már nem volt visszaút. „Az anyukám által elmeséltek inspiráltak arra, hogy én is csatlakozzak a csapathoz, ezt pedig nem bántam meg azóta sem. Az egyik legmaradandóbb élmény volt számomra az első alkalom, ahol nem tudtam, mire számítsak, így megnyugtató volt anya rutinja, és hogy lesz valaki, aki biztos pont az eseményen. Azóta folyamatosan figyeljük, mikor kerülnek fel új lehetőségek, és rögtön megindul a szervezkedés, hogy közösen is tudjunk menni az adott rendezvényre. A Fradi kézilabda meccsein van egy kis családi versenyünk is, mindig az nyer, aki több arcot tud kifesteni a lelkes szurkolóknak.”
Bea számára is élménydús közös időszak volt ez kettejük kapcsolatában, ami a kézilabda mellett már más sportágakra is kiterjedt. „Az önkénteskedés egy plusz kötelék lett kettőnk között. Mindkettőnknél kézilabda áll az első helyen, de voltunk már együtt vízilabdán és focin is. Találkozunk útközben és együtt megyünk a sportcsarnokba, a mérkőzés után is együtt megyünk egy darabon, több időnk lett így beszélgetni. Örülök, hogy az élményeimet megoszthatom a lányommal. Feltöltődünk egymás társaságában.”
Nem csoda, hogy a közös élményeknél is a kézilabdás események domináltak, Bea esetében is előkerült az arcfestős „rivalizálás”, de a versenylebonyolításba is belekóstoltak közösen. „a Magyarország-Csehország válogatott mérkőzésen mindketten versenylebonyolítás pozícióban dolgoztunk. Zászlót vinni nagy megtiszteltetés, pályatörlőként látni a mérkőzést pedig hatalmas élmény, főként, ha mindezt együtt csinálhatjuk. Azt gondolom, hogy a lányomnál jobban senki nem érti, mit jelent nekem a kézilabda és azon belül a Ferencváros női csapata, így az is egy különleges élmény volt, hogy a Győr elleni rangadón is együtt dolgozhattunk.”
Bea és Kriszti mellett természetesen rengeteg anya-gyermek vagy éppen nagymama-unoka páros is a közösségünk tagja. Ünnepeljük ma és minden hétköznap is együtt az édesanyákat. Van egy kedvenc közös emléked édesanyáddal, nagymamáddal vagy a dédiddel? Oszd meg velünk a cikkhez kapcsolódó Facebook-bejegyzés alatt kommentben egy közös fotóval, vagy Instagram-sztoriban! Mutassuk meg együtt, milyen erő van a generációkat összekötő élményekben.
