Csapatunk tagja volt Szabados Ákos is, akinek igazán különleges élményben volt része az eseményen. Erről és sok másról mesélt az esemény egyik koordinátorával, Trinyik Flórával együtt.

A műugrás régi-új sportágként tért vissza egyesületünk életébe, önkénteseink pedig változatos területeken csillogtathatták meg tudásukat. „Az egyik legnagyobb kihívás az időjárási körülmények mellett az volt, hogy viszonylag nagy időtávot fedett le a verseny, 11 napon keresztül vettünk részt az előkészületekben, majd a verseny lebonyolításában. Sokan csak néhány műszakot tudtak elvállalni, de többen voltak olyanok is, akik akár a teljes másfél hét alatt kivették a részüket a munkából. A reptéri fogadástól és a hoteles akkreditációtól egészen a versenyzők útbaigazításáig és a beléptetésig számos állandó vagy eseti feladat várt ránk, önkénteseink pedig a munka mellett a versenybe is belepillanthattak nézőként.” -nyilatkozta Flóra. 

Ákos is azon csapat egyik tagja volt, aki az elsőtől az utolsó napig részt vett az esemény lebonyolításában. „A versenynapok előtt a reptéren fogadtam az érkező csapatokat, bírókat, hivatalos személyeket, utána pedig a beléptetéstől a versenyzők terelésén keresztül, az akkreditációig különféle pozíciókban fordultam meg. A legnagyobb élmény az volt, hogy a nyitóünnepségen a távol maradó ukrán sportolók helyett én vittem be a nemzeti lobogójukat, amiről napokkal később a pénztárnál felismert egy külföldi hölgy.”

A munka mellett természetesen az emberi találkozások is fokozták az élményt Ákos számára. „Remekül éreztem magam az eseményen. Már az jólesett, hogy a szervezői csapatból többen ismerősként üdvözöltek – valaki még az első eseményemről, a 2024-es debreceni női kézilabda Eb-ről emlékezett rám. A Magyar Műugró Szakszövetséggel is jó volt az együttműködés. A résztvevőktől is sok mosolyt kaptam, és alkalmanként követni tudtam egy-egy bemelegítést, vagy versenyszámot, ami egy ilyen látványos sportágnál nem utolsó dolog.”

Önkénteseink a szervezői csapatoknak rendezett műugró versenyen is bizonyíthatták tudásukat, így szó szerint mélyvízbe kerültek. Ákos azon bátor jelentkezők egyike volt, aki leugrott a medencébe – egy jól kivitelezett hasra érkezéssel. „Nagyon élveztem, hogy részt vehettem a szervezőknek rendezett „műugró versenyen”, amely során ízelítőt kaptunk abból, amit a sportolók átélhetnek: rövid, ám szakszerű edzés után a bevonulástól a pontozásig szinte minden olyan volt, mint egy rendes versenyen. Ráadásul ez pont a születésnapomon történt! Önkéntesként néha láthatatlan feladatokat végzünk, jó volt, hogy így kicsit mi is meg tudtuk mutatni, hogy itt vagyunk, érdemes figyelni ránk.”

Műugrás ugyan nem vár most ránk a nyári hőségben, ám eseményekből így sincs hiány. Jelentkezz aktuális lehetőségeinkre és szerezz velünk életre szóló élményeket!