A barátság napja alkalmából ilyen egymásra találásokról beszélt nekünk Ignácz Melinda, Gavrán Rebeka, Babulka Zsófia és Metzker Dóra, akik egy rendezvényre érkeztek, de az egyszerű önkéntesélménynél sokkal többel távoztak.
Rebeka és Linda a 2023-as miskolci EUC tollaslabda eseményen ismerkedett meg, ahol a közös szállás csak még tovább erősítette a köteléket, kovácsolta össze a két lányt. „Hatalmas szerencsém volt, amikor 2023-ban Miskolcon megismerkedtem Csibivel (Rebekával). Már az első közös alkalmak során nagyon jól megtaláltuk a közös hangot, és azóta számos rendezvényen dolgoztunk együtt. A közös önkénteskedések alatt rengeteg élményt szereztünk, és közben egyre jobban megismertük egymást. Tudjuk, hogy a másik miben jó, mikor van szüksége segítségre, és sokszor már szavak nélkül is értjük egymást. A kapcsolatunk azonban már rég nem csak az önkénteskedésről szól. A rendezvényeken kívül is sokat beszélgetünk, találkozunk, és rengeteg közös emlékünk van. Közel állunk egymáshoz, és őszintén mondhatom, hogy Csibi kicsit olyan számomra, mintha a húgom lenne. Hálás vagyok azért, hogy az önkénteskedés nemcsak élményekkel gazdagított, hanem egy ilyen különleges barátságot is adott nekem. Ez az egyik legszebb része az önkénteskedésnek, hogy olyan embereket ismerhetek meg akikkel akár életre szóló barátságok is születhetnek.”
Lindát kiegészítve, Rebeka is hasonlóan beszélt az önkéntes barátságokról. „Lindával alapvetően nem mozgunk ugyanazokban a körökben, így más lehetőségünk talán nem is lett volna arra, hogy összesodorjon minket az élet. Az önkéntesek között rengeteg korosztály és személyiség megjelenik, más helyeken nem találkozunk ekkora diverzitással. Együtt önkénteskedni rengeteg közös élményt, és ahogy Linda is mondta, különleges bizalmat épít ki, ami a munkában is hatalmas előny. Ezeken kívül pedig mindig eszünkbe jut valami, amit közösen csinálhatunk, legyen szó egy izlandi utazásról vagy egy balatoni kiruccanásról.”
Zsófiék barátsága a Sport-Önként kezdeteihez, a 2016-os strandkézilabda világbajnokságig nyúlik vissza, ahol mindketten csapatkísérőként önkénteskedtek. „Dóri az olasz lányoknál, én az egyiptomi fiúknál voltam csapatkísérő. Valahogy rögtön megtaláltuk a közös nevezőt, már az első megbeszélés után elkezdtünk beszélgetni, kinek melyik csapat, játékos a kedvence. Aztán együtt jártunk meccsre: neki a győri Duda Amorim, nekem pedig a Fradiból Nerea Pena volt a kedvencem, így a zöld-fehér mez biztos volt, csak más-más csapat címerével. Önkénteskedés közben is jó érzés ennyire közeli barátságban lenni, hiszen ismered a másikat, könnyebben segítünk így egymásnak, szabadidőben tudunk együtt beszélgetni, társasozni. Több közös utazást is szerveztünk akár kézilabdával egybekötve, akár csak városnézős túrák keretében. És mivel nem egy helyen dolgozunk, legalább a meccseken könnyebben tudunk találkozni, az mindig egy fix pont a barátságunkban. Ettől függetlenül napi szinten beszélünk, tartjuk a kapcsolatot, ha a munka miatt a találkozás kicsit nehezebben jön össze.”
Dóri is mosolyogva idézte fel, mi mindent hozott kettejük életében ez a barátság. „Éppen most ünnepeltük a 10 éves évfordulót, így még élénkebben élnek a mára már nosztalgikus emlékek bennem. Jó látni, hogy teljesen idegen emberekből hogyan váltunk barátokká a közös érdeklődéseink mentén. Munka közben is sokkal motiválóbb, hogy együtt dolgozunk, egy közös célért, a kritikus szituációkban pedig ismerjük a másik minden mozdulatát, esetleg egy-egy szóból kitaláljuk a gondolatait. A közös élmények mellett képesek vagyunk motiválni egymást, és ezekből az eseményekből mindig rengeteg nevetés kerekedik. Hálásak vagyunk, hogy az önkéntes közösség által mi is egymásra találhattunk, és azóta sem szakadt meg köztünk ez a különleges kapocs.”
Önkénteseinket a sport szeretete mellett számos dolog köti össze, nem is csoda, hogy ennyi barátság szövődött az évek során. Csatlakozz hozzánk te is, szerezz barátokat, légy a közösségünk tagja!
