Arról, milyen is a munka a koordinátorokkal és hogyan változott az együttműködés az évek során, Molnár Viktort, a Magyar Kézilabda Szövetség szervezési igazgatóját, Joó Melindát, a Magyar Tollaslabda Szövetség főtitkárát, valamint a Sport-Önként Egyesület vezetőit, Biró Dávidot, Deák Krisztinát és Albert Dórát kérdeztük.
Az MKSZ-szel már a kezdetek óta szorosan együtt dolgozunk, Viktor pedig már az első lépéseknél is részt vett a közös munkában. „A szövetségnél rengeteg eseményt szervezünk, mind nemzetközi, mind hazai fronton, ehhez pedig elengedhetetlen az önkéntesek munkája is. A Sport-Önként megszületése előtt a megfelelő létszám és az önkéntesek felkészültsége komoly fejtörést okozott nekünk, nem volt, aki összefogja az embereket. Ebbe a feladatba kapcsolódott be az egyesület, és az évek során az önkéntesekből egyre nagyobb tudású, kiemelt szakmai értékkel bíró szereplők váltak az eseményeinken, akik hatalmas tudást halmoztak fel. A koordinátorok szerepe ebben nem is kérdéses: ezt a jól funkcionáló rendszert működtetik, ők a motorjai a szövetség és az egyesület közötti gördülékeny munkának. A közös tornáknak, mérkőzéseknek köszönhetően több önkéntes és koordinátor is kapott már lehetőséget az MKSZ-nél fizetett munkaerőként, ez is bizonyítja, hogy mennyire értékes tudás halmozódott fel az évek során.”
Melindáék 2021-ben csatlakoztak állandó partnereink közé, azóta pedig szinte minden nagy tornájukhoz hozzájárultunk munkánkkal. „Az első esemény végén csak egy kérdést tettünk fel magunknak: vajon miért nem gondoltunk erre korábban, hogy önkéntesekkel dolgozzunk együtt. Mára már nem kérdés, ha tollas nemzetközi, akkor Sport-Önként. Az elmúlt öt évben rengeteg rutinos önkéntes tanult bele a szerepkörökbe, vonalbíróként sokan visszajárnak hozzánk eseményről eseményre, már egymást tanítják be. Természetesen a csapat nem lehet teljes a koordinátorok nélkül, akik összefogják a csapatot, megteremtik annak a jó munkamegosztásnak a lehetőségét, ami a két szervezet között egy-egy eseményen megvalósul. Bátran kijelenthetem, hogy lassan már családtagként számolunk a Sport-Önként tagjaival.”
Vezetőink más és más elképzelésekkel vágtak neki bő 10 évvel ezelőtt az egyesület létrehozásának, az évek során pedig az ő képük is változott az önkéntesmenedzsmentről, részben a koordinátoroknak köszönhetően. Dávid számára az évek során a koordinátorok szerepe igencsak felértékelődött. „Eleinte azt gondoltam, hogy a legfőbb szempont a sport, vagy akár az adott sportág szeretete, ám ez a véleményem mára teljesen átalakult. A koordinátorok teremtik meg azt a légkört, ahol az önkéntes igazán jól érezheti magát, és akár sportágtól függetlenül is visszajár hozzánk. Sok tanulságot tartogatott az elmúlt tíz év. Például rá kellett jönnöm, hogy mennyire különfélék az önkéntesek és a koordinátorok, és el kellett fogadnom azt is, hogy nem mindig lehet mindenkinek eleget tenni. Ha a koordinátorokra nézek, egy diverz csapatot látok, mindenki másban erős. Vezetőként az a dolgunk, hogy ezeket a különböző erősségeket egybegyúrjuk, és együtt egy jól működő egészet hozhassunk létre.”
Kriszta a különféle motivációs eszközökről beszélt, és a koordinátori munka sokszínűségét is kiemelte. „Vezetőként sokat kellett szemléletben változtatnunk. Az önkénteseket teljesen máshogy kell motiválni, mint a fizetett munkaerőt. Nekik a legnagyobb élmény az, hogy beláthatnak a kulisszák mögé, nincsenek nagy üresjáratok és értékes munkát végezhetnek. Mindannyiunknak egy tanulási folyamat, hogy hogyan is dolgozzunk együtt velük, hogy alakítsuk ki számukra a megfelelő környezetet, főleg, hogy az önkéntes pólóban a diáktól a nyugdíjason át a felsővezetőig mindenféle embertípussal és korosztállyal találkozunk. Ahogy Dávid is említette, a sokszínű csapat komoly kihívás tud lenni vezetőként, hiszen mindenkit, a koordinátorokat is másként kell ösztönözni. Az egyik legnagyobb tanulság, amit az évek során általuk is megerősítést nyert, hogy sosem szabad rutinból dolgozni. Nincs két egyforma nap vagy esemény, mindig van valamilyen új megoldandó feladat. Ráadásul emberekkel dolgozunk, és az is sokat nyom a latba, hogy ki milyen állapotban érkezik egy-egy rendezvényre.”
Dóri a többiek fejlődése mellett a saját útjára is büszke, hiszen a rutintalanságból az évek során komoly szakmai felkészültség született. „Az elején sokszor sötétben tapogatóztunk, inkább ösztönszerűen törekedtünk arra, hogy azt csináljuk, ami jó az önkénteseknek. Nehéz volt átszellemülnöm vezetővé, de Krisztától rengeteget tanultunk, hogyan lehet valamit profin csinálni és a gyerekbetegségeket kiküszöbölni egy-egy folyamatból. A legfőbb célom az volt mindig, hogy legyen jó a hangulat, és vezetőként is a csapat része lehessek. Rengeteget tanultam a koordinátorainktól, többek között azt is, hogy bizonyos emberek erre a feladatra születnek. Vannak szabályaink, de a megoldás nem mindig egyféle, ahány ember, annyiféle jó ötlet születhet. Jó látni a koordinátorokon, hogy mennyire fontos nekik értéket adni az önkénteseknek, és látják ennek a fontosságát, ezzel igazi értékközösséget teremtenek eseményről eseményre.”
Koordinátorainkkal következő eseményeinken is találkozhatsz. Gyere és légy részese a Sport-Önként élménynek velünk!
