Novemberben sem maradhattunk vízilabda nélkül, a férfiak nyár végi küzdelmei után a hölgyek is vízbe szálltak, hogy a Magyar Kupa sorsáról döntsenek. A végletekig kiélezett négyesdöntőn végül az UVSE bizonyult a legjobbnak, maroknyi önkéntescsapatunk pedig ezúttal a BVSC Szőnyi úti uszodájában állt helyt. Csábi Evelin és Ternai Judit elevenítette fel élményeit nekünk az eseménnyel kapcsolatban.
„Ezúttal nagyon kis létszámú önkéntes csapattal vágtunk neki a női vízilabda Magyar Kupa eseményének. A pénteki elődöntők után szombaton a két győztes csapat, az UVSE és az FTC játszotta a döntő mérkőzést. Mindenki gyorsan felvette a fonalat, így mindkét nap zökkenőmentesen ment a közös munka. A lányok a média és a VIP beléptetésnél segítették a szervezőket, miután végeztek, még a mérkőzésekbe is bele tudtak nézni.” – idézte fel Evelin a hétvégét.
Judit sokakhoz hasonlóan a tavalyi vizes világbajnokságon volt először önkéntes, azóta pedig több eseményünkön is részt vett. Az önkénteskedés útján lánya indította el, akivel többször is dolgoztak már együtt egyesületünknél. „A család révén kerültem ide, és egy másik családra találtam, hiszen a Sport-Önkéntről bátran mondhatom, hogy több egy csapatnál. Belülről megtapasztalni azt, hogy egy sikeres eseményhez elengedhetetlen az önkéntesek önzetlen segítsége, egészen hihetetlen élmény. A mostani eseményen VIP vendégek és a média munkatársainak beléptetését segítettük, a korábbi közös eseményeknek köszönhetően pedig nagyon gördülékeny volt a közös munka a többiekkel is.”
A döntő igazi rangadót hozott magával, ráadásul az UVSE-FTC párharc mindig hordoz magában egy külön színezetet is. Bár a Magyar Kupán a szurkolói részen nem dolgoztak önkénteseink, a meccsnézés közben megtapasztalhatták a két szurkolótábor híres buzdítását. „Ismerve a két fél vérmérsékletét, kicsit tartottunk tőle, hogy akár komolyabb probléma is lehet, de ehelyett inkább pozitív élmény volt hallgatni, hogyan biztatják a drukkerek a csapatokat. Nagyon örültem, hogy lehetőségünk volt a meccsnézésre is, ez még több motivációt jelent a jövőre nézve. Remélem, hogy ezután is tudok majd csatlakozni a csapathoz. Remek érzés úgy megérkezni bármelyik sportrendezvényre, hogy ott a koordinátor már vár, számíthat a munkámra és bárkivel is kerülök aznap műszakba, a lelkesedés és a jó hangulat garantált.”
Az év vége sem múlhat el vízilabda nélkül, a Komjádiban nemzetközi mérkőzéssorozat vár a férfi válogatottra.
