Éppen ezért 2018-ból két olyan eseményt emeltünk ki, ahol a korábbi évek versenyei után az utánpótlás kapta a főszerepet. Az élményekről Albert Dóra, egyesületünk főtitkára, Gyömörey Viktória, koordinátorunk és Ganyecz Ágnes, önkéntesünk meséltek.
2018-ban sem maradtunk jégkorong nélkül, a MAC U10-es jégkorong tornáján segítették ebben az évben önkénteseink a versenylebonyolítást. Ági ekkorra már több rendezvényen is részt vett, így rutinnal vágott bele a csapatkísérői feladatokba. „2017-ben voltam először önkéntes a Sport-Önkéntnél, így a következő évben már nem is volt kérdés, hogy csatlakozom, erre pedig többek között ezen az utánpótlás tornán is lehetőségem volt. Több ország játékosai is érkeztek, ekkora gyerekeknél pedig még komoly kihívás az idegen nyelv ismeretének hiánya sok esetben. Nálam ez sem jelentett problémát, hiszen két erdélyi csapattal dolgozhattam együtt, akiket ráadásul a nagy távolság ellenére több szülő is elkísért.”
Minden rendezvénynek megvannak a maga kihívásai, de önkénteseink visszajelzései alapján az élményekért minden esetben megéri leküzdeni ezeket. Ági több év távlatából is mosolyogva beszélt ezekről. „Még mindig emlékszem, milyen nagydumás kislegények jöttek Budapestre, a gyerekszáj sokszor lendített át egy-egy nehezebb pillanaton. A szülők is sokat segítettek nekem, ráadásul az önkéntes csapat is egy igazán összetartó társaság volt. A gyerekek örömmel, szívvel-lélekkel játszottak, még a játék szépsége éltette őket. Többen közülük az ezt követő évben is visszatértek, jó volt látni, hogy ilyen kis idő alatt is mennyit fejlődtek.”
Az év másik kiemelkedő utánpótlás eseménye a női kézilabda junior világbajnokság volt. Bár az azóta eltelt években már nagy rutinra tettünk szert ekkora események lebonyolításában, Dóri beszámolója alapján akkor ez még újdonságnak számított. „Rengeteg csapat, új, vidéki helyszín, ráadásul a koordinátoraink egy része egy külföldi lacrosse versenyen dolgozott ebben az időszakban. Mi azonban így sem ijedtünk meg a kihívásoktól, nagyon büszkék voltunk az önkénteseinkre, hogy hiba nélkül lehozták az eseményt. A tavalyi EUG-ra több olyan visszatérő emberünk is volt, akik még ezen a rendezvényen kezdtek el önkénteskedni, és azóta is oszlopos tagjai az egyesületnek. Ráadásul megfordultak olyanok is a debreceni csarnokban, akik később maguk is szép eredményeket értek el korosztályos válogatottként. Az már csak hab volt a tortán, hogy a vb a magyar csapat győzelmével zárult.”
Az éremátadó ceremóniának Viki is részese lehetett, a magyar zászlót tarthatta a kezében, míg a lányok nyakába kerültek a medálok. „Ez volt a második eseményem a Sport-Önkénttel, előtte már a Final 4-on önkénteskedtünk a testvéremmel. Elég nagy fába vágtuk a fejszénket, hiszen ennyire távol otthontól, ilyen fiatalon kifejezetten nagy kihívás volt. Szerencsére a szálláson és az eseményen is jó társaság alakult ki, ami hamar újabb motivációt teremtett a közös munkára. Bár kezdetben a versenylebonyolítás területén dolgoztam, mindenbe beleláttam kicsit, és ez az esemény alapozta meg számomra azt is, hogy a későbbiekben még jobban érdekeljen a sportrendezvények világa. A mai napig vannak olyan barátságok, amiket itt kötöttem, rengeteg élménnyel gazdagodtam.”
