Már egészen kicsi korom óta a sport határozza meg az életemet, azon belül is a labdarúgás. Húsz éven át versenyszerűen sportoltam amatőr és félprofi szinten, annak a tudatnak a vezérletével, hogy egyszer profi futballista leszek. Az utóbbi évek súlyosabb sérülései azonban többször az oldalvonalon kívülre kényszerítettek és éreztem, hogy a pörgős, aktív énemet más módon kell lekötnöm. Az egyetemi tanulmányaim során találkoztam először az önkéntességgel. A Testnevelési Egyetem sportszervező hallgatójaként több eseményen is részt vettem, de a 2024-es Ritmikus Gimnasztika Európa-bajnokság volt az, ami igazán megadta a kezdő löketet. Az ott átélt euforikus élmények után elkezdtem keresni az egyetemen kívüli lehetőségeket is – így találtam rá a Sport-Önkéntre. Első önkéntes eseményem a 2024-es Nemzeti Strandkézilabda Bajnokság volt, aztán onnantól kezdve, amikor csak tehettem, újabb és újabb rendezvényeken vettem részt. Szerettem volna minél szélesebb látókört, minél több tapasztalatot és életre szóló élményeket szerezni. Mondhatom, hogy ennél jóval többet kaptam vissza: gyakorlati tudást, fejlődési lehetőséget, élményeket, új barátságokat és egy igazán lelkes, befogadó közösséget. Most már a Sport-Önként koordinátori csapatát erősítve szeretnék én is visszaadni abból, amit kaptam. Célom, hogy támogassam az önkénteseket, segítsem őket az első lépésektől a rendezvények teljes folyamatáig és megmutassam: ahogyan a sportban is, csapatként, együtt bármire képesek vagyunk.