Menü

Hírek

Szorgos hódok a Duna Arénában

Véget ért a vizes Európa-bajnokság, melynek lebonyolításában végül 160 önkéntes segédkezett, a szervezők pedig szuperlatívuszokban beszéltek a lelkes csapatunkról.

„Ebben a helyzetben még nagyobb tisztelet jár minden önkéntesnek, aki vállalta a vizes Eb-n való részvételt” – írta a minap egy hozzászóló közösségi oldalunkon, szavaival pedig a szervezők és a koordinátorok is maximálisan egyetértettek. Önkénteseink közel három héten át dolgoztak a viadal sikeréért, mostanra azonban az utolsó lelkes segítők is elhagyták a Duna Arénát, így elérkezett a köszönet és a visszatekintés ideje.

Csak a tények kedvéért: a vizes Európa-bajnokságra ötvenegy nemzet sportolói érkeztek a fővárosba, a valaha volt legnagyobb buborékot hozták létre az öreg kontinensen, ami nem eresztett le, a közel húszezer tesztből ugyanis mindössze négy hozott pozitív eredményt. A körülmények nem mindennapi kihívások elé állították a szervezőket, a versenyzőket és az önkénteseket egyaránt, az egészségügyi előírások komoly logisztikát igényeltek. Ahhoz, hogy a mindössze tizenhat esztendős Benedetta Pilato szenzációs világcsúcsot repesszen, vagy Milák Kristóf leiskolázza a mezőnyt kétszáz pillén, a színfalak mögött több száz ember megfeszített, sokszor 12-14 órás napi munkája szükségeltetett.

Önkéntesként valóban mindenhol jelen voltunk: reggelente friss vízzel töltöttük fel a hűtőket, a medence partján a sportolók kosarainak szállításában segédkeztünk, elkísértük a versenyzőket a pódiumra és a vegyes zónába, átadtuk nekik az érmeket, és még sorolhatnánk. Könnyeinkkel küzdöttünk, amikor Hosszú Katinka megdöbbenve pillantotta meg édesanyját a kivetítőn, büszkén tapsoltunk, miután Szabó Szebasztiánnak először játszották a magyar himnuszt, s együtt pózoltunk a történelmi bronzérmet szerző magyar szinkronúszó lányokkal. A jelenleg rendkívül ingerszegény világunkban ezek a pillanatok alaposan felértékelődtek, hiszen rég hallottuk Gundel-Takács Gábort torkaszakadtából kiabálni egy arénában, rég láttuk Milák Kristófot magasba emelni a mutatóujját, s rég éreztük ennyire jól magunkat együtt.

A buboréklét ellenére ugyanis gyorsan elillant ez a két hét, köszönhetően a sok nevetésnek, az együtt töltött hoteles estéknek, az arénában vagy éppen a Lupa-tónál átélt pillanatoknak, no meg a lélekmelengető magyar sikereknek. Hazánk öt arannyal, négy ezüsttel és hat bronzzal zárta az Európa-bajnokságot, s bár az önkéntességért nem jár érem, ha tehették volna, a szervezők a legfényesebb medáliával jutalmazzák a csapatot. Az ajándékcsomagban elrejtett kabalahód azért mindannyiunk arcára mosolyt csalt, amikor pedig néhány év múltán újra előkerül a fiók mélyéről, a pandémia nehézségei helyett ezernyi emlék sejlik majd fel.

Szorgos hódok a Duna Arénában