Menü

Hírek

Nyár, napsütés, vízilabda

Hosszú kihagyást követően rendeztek ismét rangos sporteseményt hazánkban, méghozzá a férfi vízilabdázók Magyar Kupáját, ahol önkénteseink segítették a zavartalan lebonyolítást.

Kevés kellemesebb nyári szórakozást lehet elképzelni egy ragyogó napsütésben lejátszott vízilabdameccsnél, amelyre ráadásul a sportág Mekkájának számító, margitszigeti Hajós uszodában kerül sor. Önkénteseink az elmúlt három hét során összesen harmincegy találkozó zavartalan lebonyolítását segítették, s ezúttal is maradandó élményekkel gazdagodtak, melyek közül néhányat örömmel osztottak meg velünk.

„Testközelből figyelhetjük a mérkőzéseket, így a parton és a vízben is láthatjuk a játékosok reakcióit, cserébe pedig vizet hordunk nekik, és igyekszünk megoldást találni a felmerülő problémákra – mesélte a medencetérben tevékenykedő Bohos Tamás, miközben kollégája és barátja, Petrezselyem Péter helyeslően bólogatott. – A vizes sportokat mindketten szívünkbe zártuk, gyermekként magam is úsztam, a vízilabda pedig a Kemény-csapat menetelése óta az egyik kedvenc sportágam, így számomra óriási élményt jelent, hogy klasszis pólósokkal találkozhatok személyesen. A csapatok nem szurkolóként, hanem munkatársként tekintenek ránk, hálásak a segítségért és mindig van hozzánk néhány kedves szavuk. Az önkéntesek között páratlan összetartást tapasztalok, boldog és hálás vagyok, hogy egy ilyen befogadó, sportszerető közösséghez tartozhatok.”

A társaság édes kényeztetéséért a pihenőidőkben Vlasichné Márti felelt, aki a karantén ideje alatt sem tétlenkedett, de már nagyon várta, hogy újra találkozhasson a többi önkéntessel.

„Aktív emberként nehezen viseltem a korlátozásokat, de így is feltaláltam magam, elkezdtem gyakorolni a sütést, s a kollégák visszajelzései azt mutatják, hogy jó úton járok – mondta nevetve az örökifjú Márti, aki a BENU Magyar Kupán a szurkolók beengedéséért felelt. – Egy évvel ezelőtt találtam rá a Sport-Önként hirdetésére, azóta a legtöbb eseményre a lányommal és a fiammal együtt érkezem, mert mindhárman nagyon szeretünk segíteni. Amellett, hogy egy mosollyal a szurkolók hangulatán tudunk javítani, számunkra is rengeteg élményt az önkénteskedés, amiket pénzzel nem lehet pótolni. Különösen jó érzés, ha ferencvárosi szimpatizánsok érkeznek a lelátóra, ugyanis az egész család a Fradinak szurkol, zöld-fehér vér csörgedezik az ereinkben.”

Az esemény egyik koordinátora, Csábi Bence egykoron szintén önkéntesként csöppent bele a sportesemények világába, s a szakmai tapasztalatok mellett életre szóló barátságokra tett szert.

„A versenyszervezés területén egyre nagyobb szerep jut az önkénteseknek, olyan feladatokat látunk el, amelyek nélkül nem lehetne megrendezni a Magyar Kupát – hangsúlyozta a fiatal koordinátor. – Az én feladatom az egyes területeken segédkező kollegák felügyelete, illetve a szervezőkkel történő kapcsolattartás, de szerencsére nincs nehéz dolgom, ugyanis az önkénteseink aktívak és szorgalmasak, a Magyar Vízilabda Szövetségtől pedig minden támogatást megkapunk. Versenynaptól függően tizenöt-húsz fő dolgozik velünk, a VIP vendégek és a sajtó kiszolgálása mellett a szurkolók beléptetésénél, a medencetérben, valamint a zsűriasztalnál van szükség önkéntesekre. Nehéz időszakon vagyunk túl, sportesemények hiányában csak interneten tartottuk a kapcsolatot egymással, de remélhetőleg hamarosan helyreáll a világ rendje, s újra bőséges kínálattal szolgálhatunk az önkéntesség iránt érdeklődőknek.”

A koronavírus sajnos a férfi vízilabdázók kupacsatározásaira is kihatással volt, így az elődöntőket és a finálét elhalasztotta a szervezőbizottság, ám ennek ellenére csodálatos három hét áll önkénteseink mögött, akik egytől egyig mosolyogva távoztak a Margitszigetről, hiszen hosszú idő után újra nagyszabású sportesemény lebonyolítását segíthették munkájukkal.

(fotó: m4sport.hu)

Nyár, napsütés, vízilabda