Hat hét a buborékban – az ISL önkéntesei meséltek

Rendhagyó körülmények között rendezték Budapesten a Nemzetközi Úszóliga (ISL) idei versenyeit. A járványügyi helyzetre való tekintettel ugyanis úgynevezett buborékban töltötték mindennapjaikat a nálunk versenyző világklasszisok. Az előírások betartásáért a Sport-Önként csapatkísérői feleltek, akik egytől egyig hatalmas élményként tekintenek vissza a mögöttünk álló másfél hónapra.

Az egyesült államokbeli Cali Condors győzelmével zárult a Nemzetközi Úszóliga (ISL) idei kiírása, melynek teljes egészében a Duna Aréna adott otthont. A világklasszisok hosszas kihagyást követően ugrottak ismét vízbe, ahol aztán rekordot rekordra halmoztak, ám sajnos a járványügyi helyzet miatt a nagyközönség ezúttal nem szurkolhatott kiválóságainknak. Önkénteseink azonban így is részesei lehettek a páratlan eseménynek, tíz kiválasztott ugyanis vállalta, hogy hat héten keresztül nem érintkezik a külvilággal, s a Margitszigetre költözve segíti az egészségügyi előírások betartatását.

„Egy olyan buborékban dolgoztunk negyven napon keresztül, amely talán a legbiztonságosabb hely volt Budapesten – mesélte Trinyik Flóra, aki Mikó Annával közösen a csapatkísérés mellett a sport-önként csapatának koordinálásáért is felelt. – A mi feladatunk volt a szervezőkkel történő kapcsolattartás, emellett pedig nekünk is jutott egy-egy csapat, amelyek munkáját a verseny teljes időtartama alatt segítettük. A klasszikus csapatkísérői szerepkör mellett ezúttal „Covid-marshalként” is tevékenykedtünk, azaz folyamatosan ellenőriztük a helyes maszkhasználatot, valamint a kötelező távolságtartást. Szerencsére a legtöbb sportoló a medencén kívül is profi szemléletű, így rendkívül fegyelmezetten tettek eleget az előírásoknak, mindannyian tisztában voltak vele, hogy jelenleg ez az egyetlen módja a versenyzésnek. Járványügyi szempontból teszteseményről beszélhettünk, ahol minden résztvevő, köztük az önkéntesek is jelesre vizsgáztak, a kialakult helyzet pedig a fizikai távolság ellenére lélekben összehozta az embereket.”

Önkénteseink másfél hónapot tölthettek olimpiai és világbajnokok társaságában, s időközben egymást is jobban megismerhették, így életre szóló barátságok köttettek a buborékban.

„Nagyon gyorsan eltelt ez a hat hét, hiszen mindig akadt valami tennivaló, egy percet sem unatkoztunk – mosolygott a huszonkét esztendős Kornéth Emese, aki a negyedik helyezett LA Current csapatáért felelt. – Az amerikaiakra jellemző a közvetlenség, nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy rám is csapattagként tekintettek, s mivel fiatal társaságról van szó, hamar megtaláltuk a közös hangot. Ryan Murphyvel külön élmény volt társalogni, hiszen mégiscsak egy háromszoros olimpiai bajnokról beszülünk, akinek nincsenek sztárallűrjei, a medencén kívül épp úgy viselkedik, mint bármelyik hétköznapi ember. A versenyzők felismerték, hogy az ő egészségükért dolgozunk, ezért felettébb együttműködőek voltak, nevetni pedig maszkban is lehet, remek hangulatban teltek a napjaink. Amikor nem a csapat mellett volt feladatom, a többi önkéntessel kártyáztunk vagy beszélgettünk, a jelenlegi helyzetben pedig minden együtt töltött idő különleges értékkel bír. Ha azt mondaná valaki, hogy holnaptól visszatérhetünk a buborékba, én lennék az első, aki beköltözne.”

Akadt olyan csapatkísérő is, aki életében először tevékenykedett önkéntesként, a szokatlan körülmények ellenére azonban számára is örök élmény marad a rendezvény.

„A párom talált rá a Sport-Önként Egyesület felhívására, nekem pedig azonnal felkeltette az érdeklődésemet a lehetőség, kíváncsi voltam egy ilyen kaliberű esemény kulisszatitkaira – mondta Németh Krisztina, akit az olasz Aqua Centurionssal állítottak párba a szervezők. – Egy fantasztikus közegbe csöppentem, s bár a csapatunk az utolsó helyen zárta a viadalt, remek hangulatban teltek a napjaink. A szabályok betartatása persze nem minden esetben ment könnyen, ami az olaszok mentalitását ismerve nem is volt meglepő, de szerencsére hamar egy hullámhosszra kerültünk a sportolókkal, s ha másért nem is, legalább az én kedvemért az előírásoknak megfelelően viselték a maszkot. A hétköznapokban egy sportéletmód program koordinálásáért felelek, így szakmailag is remek tapasztalat volt számomra ez a másfél hónap, nem beszélve az új barátokról. A csapatkísérőkkel ugyanis azóta is tartjuk a kapcsolatot, és az olasz versenyzőkről is szép emlékeket őrzök.”