Élményekkel teli évet zártunk
A mérhetetlen mennyiségű bejgli és töltött káposzta elfogyasztása után jóleső érzés visszagondolni arra a sok élményre, ami 2024-ben tette szebbé mindennapjainkat. Ezúttal koordinátorainkkal idéztük fel az év legfontosabb mérföldköveit, a rengeteg kedvenc pillanatból pedig idén is nehéz volt csak egyet kiválasztani.
2024-ben először került sor koordinátori csapatépítő programokra, ezek során minden hónapban más és más aktivitást találtunk ki, amin együtt vehettünk részt. „Jó volt azt látni, hogy milyen kreatívan álltak össze a programok, sokat tett a közösséghez, hogy lazább környezetben is volt alkalmunk együtt lenni.” – emelte ki Albert Dóri. Dóri mellett Gombkötő Vica is nagy lelkesedéssel mesélt a közös programokról. „Jó érzés volt, hogy az eseményeken kívül is közös élményekkel gazdagodtunk, ezzel is erősítettük az összhangot és az emberi kapcsolatokat.”
A koordinátori programoknak és számos eseményünknek is köszönhető, hogy az idei évben még jobban összekovácsolódott a csapatunk – ez igaz mind a koordinátorokra, mind az önkéntesekre, legyen „régi motoros” vagy éppen „elsőbálozó”. Nótár Nóri éppen az emberi kapcsolatokat említette elsőként élménybeszámolójában. „Számos új embert ismerhettem meg az év során és büszkén mondhatom, hogy új barátságok is születtek egy-egy eseményen, amelyek jóval túlmutatnak a rendezvények időkeretein. Az új emberek mellett pedig azért vagyok még hálás, hogy az eddigi kapcsolatok is elmélyültek a sok közös élménynek köszönhetően.”
Deák Krisztina alelnökként és alapító tagként extrán különlegesen érezhette magát ebben az évben, hiszen az egyesület alapgondolata éppen 10 évvel ezelőtt, a 2014-es vízilabda Európa-bajnokság után született meg. „A kézilabda Eb-n több olyan önkéntessel is összetalálkoztam, akik már akkor, tíz évvel ezelőtt is a csapatunk tagjai voltak, bár vannak olyanok is köztük, akik már a szervezőbizottságban vagy akár koordinátorként dolgoztak ezúttal. Felemelő érzés azt látni, hogy amiért mi nap mint nap dolgozunk, hogy az önkéntesek közösséget alkossanak, az valóban egy olyan cél, amiért érdemes tenni. Ebben az évben azt látni, hogy a koordinátorok mennyire összehangoltan dolgoztak együtt, egymást segítve a magánéletben és a munkában egyaránt, szintén ezt az egy évtizede elkezdett munkát igazolják. Az önkénteseink teljesen különböző háttérrel rendelkeznek, mégis olyan olajozott gépezetként dolgoznak együtt a különböző generációk – legnagyobb örömömre sok nyugdíjassal bővült idén is a csapatunk –, élettapasztalatokat adnak át egymásnak, miközben tisztelettel fordulnak a másik felé. Ezt jó látni, megélni.”
Az idei évben számos eseményen vehettük ki részünket a szervezésből, a legzsúfoltabb – és sokak számára legemlékezetesebb időszak a július volt: július 13-án a Sport-Önként csapata egyszerre öt eseményen, hat helyszínen is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Albert Dóri ezt az élményt vezetőként mérhetetlen büszkeséggel elevenítette fel. „Vezetőként azt az összefogást látni, amit egy ilyen sok eseménnyel tarkított időszak igényel, különleges helyet érdemelt ki az idei évben.” Nem csoda, hogy ezt a napot Csábi Bence is örömmel idézte fel. „Maga a tudat, hogy egymástól távol, mégis együtt képesek voltunk egy közös cél, az önkéntesség érdekében dolgozni, óriási büszkeséget és örömöt jelentett számomra. Az pedig, hogy erről egy rövid, de annál kreatívabb videó formájában is megemlékeztünk, csak tovább fokozta ennek a napnak a nagyszerűségét.”
A strandkézilabda, a vízilabda és a kézilabda mellett az öttusa Európa-bajnokság és az Európai Egyetemi Játékok is többnapos elfoglaltságot jelentett mind önkénteseink, mind koordinátoraink számára, így nem csoda, hogy többen is felemlegették ezt az időszakot. Az öttusa Eb-n Nagy Luca, Szilágyi Anna és Gyömörey Viki mellett Tóth Enikő is részese volt a történelmi kontinensviadalnak, melyen utoljára szerepelt a lovaglás az öt szám között. „Ahogyan Nóri is kiemelte korábban, az idei évben nálam is fontos szerep jutott az emberi kapcsolatoknak, így nagyon örültem, hogy mind az önkéntesekkel, mind a koordinátorokkal sikerült sokat beszélgetnem ezen az eseményen. Luca, Anna és Viki mindig határtalan vidámsággal vetik bele magukat a munkába, ez pedig még a szokásosnál is jobban motivált engem.”
A lovaktól való búcsút az önkéntesek többféle kísérőprogram során is széppé tették, melyekről Anna idézett fel egy-két kedves emléket. „Több, mint ezer szót találtunk, ami magában foglalja a lovat, elkészítettünk egy lovat kartonból, az önkéntesek írták meg a plaketteket a hivatalos búcsúhoz, illetve rajzversenyt is hirdettünk. A munka mellett sikerült igazi nyári tábor hangulatot varázsolnunk, ami ebben a hőségben elengedhetetlen volt.” A hőséget azért szerencsére másképp is elviselhetőbbé tették kreatív önkénteseink, melyet Viki mesélt el nekünk. „Két program között a Puskás Aréna melletti szökőkút hűsítő vizében, kortól és nemtől függetlenül játszottak önkénteseink, illetve számos kép született, ahogy az öttusa számait imitálták. Jó volt látni, milyen remek csapat verődött össze néhány nap alatt.”
A júliusi eseménykavalkádban szintén kiemelt helyet kapott az Európai Egyetemi Játékok is, melynek során több koordinátorunk és önkéntesünk segítette a szervezők munkáját három héten keresztül. Ezt a hosszú időszakot Trinyik Flóra idézte fel kedvenc pillanatai között. „Számomra szakmailag is nagy kihívás volt a januártól júliusig tartozó időszak, főleg, hogy a megszokottól eltérő rendszerben dolgoztunk. A legjobb élmény az volt, amikor rutinos önkénteseink megjelentek Debrecenben és azonnal a nyakunkba ugrottak, régi ismerősként köszöntöttek minket. Az egyetemistáknak is sokkal könnyebb volt így átadni azt a szavakkal leírhatatlan érzést, hogy milyen a 16 évestől a nyugdíjasokig különféle korosztályokkal együtt dolgozni, egymástól tanulni, miközben fontos emberi kapcsolatok is épülnek.”
Az idei évben sem volt hiány kézilabdás eseményekből, a két olimpiai selejtező mellett a női Bajnokok Ligája Final4 és az év végi női kézilabda Eb is kiemelt helyre került koordinátorainknál. Gombkötő Vica a Magyar Kézilabda Szövetség dolgozójaként ugyan nem koordinátori szerepkörben tűnt fel, mégis hálával idézte fel ezeket az eseményeket. „Ezek az események nem lettek volna olyan nagyszerűek, amilyenek végül lettek, ha nincsenek a mindig mosolygós önkéntesek. Rengeteg pozitív energia érkezett tőlük, ami minket, szervezőket is sokszor átlendített egy-egy holtponton.”
Nagy Luca a férfi olimpiai selejtezőn nemcsak koordinátorként szerzett élményeket, hiszen egy különleges személy is önkéntesként tűnt fel a tatabányai csarnokban. „Ez volt anyukám első önkénteskedése nálunk, kifejezetten hálás vagyok, hogy mindezt koordinátorként élhettem meg vele. Remélem, lesz még erre máskor is alkalom.” A Final4 idén is nagy népszerűségnek örvendett, Csábi Evelin pedig ezúttal is koordinátorként dolgozott régi ismerősökkel. „Több olyan önkéntessel is dolgozhattam együtt, akikkel már évek óta nem találkoztunk. Nagyon jó volt feleleveníteni a régi közös emlékeket abból az időszakból, amikor még én is önkéntes voltam, majd új élményeket szerezni együtt.”
Az i-re a pontot az év utolsó nagy eseménye, a női kézilabda Európa-bajnokság tette fel sok szempontból. Nótár Nóri ennek kapcsán is a csapategységet emelte ki: „egy csodás koordinátori csapatot vezethettem együtt Dáviddal, de nagyon jó érzés volt, hogy az egyesület más koordinátorai, ismerősök és barátok különböző területeken dolgozva szintén a helyszínen voltak. A korábbi sok közös élmény és emlék tette ennyire gördülékennyé a közös munkát, és emellett volt időnk programokat szervezni, még jobban megismerni egymást, és újabb élményeket gyűjteni, amik mind-mind belekerülnek abba a csodálatos kincsesládába.”
A Nóri által említett „kincsesládát” az önkéntesek világnapján Facebook-eseményünknél koordinátoraink és önkénteseink is feltöltötték, nosztalgikus hangulatot idézve meg. „Több posztban is megjelent a nevem, több képen szerepeltem, ami csak megerősít abban, hogy 1600 kilométerről is érdemes emiatt, az önkéntesekért, a koordinátori csapatért, a barátaimért hazajönni. Amióta külföldre költöztem, sokkal ritkábban tudtam részt venni eseményeken, de ebben az évben több lehetőségem is volt találkozni az önkéntesekkel. Számomra ez azért is volt meghatározó, mert sok visszajelzést kaptam tőlük, hogy mennyire hiányzom és jó velem újra együtt dolgozni.” – mesélt csillogó szemekkel Právics Flóra az önkéntesek világnapjáról.
December 5-én a Facebook-esemény mellett a debreceni helyszínen is az önkéntesekről szólt a nap, melyre a koronát az tette fel, hogy önkéntesünk, Boronkay Szabina adhatta át az egyik mérkőzés után a meccs legjobbjának járó díjat. „Megható volt azt látni, hogy az EHF, és a magyar szervezőbizottság is mennyire komolyan vette ezt a napot. Érezni azt, hogy az évek alatt milyen jó kapcsolat alakult ki köztünk mind szakmailag, mind emberileg és hogy mennyire sokra tartják az önkénteseinket, annak a tíz éves munkának a gyümölcse, amire már Kriszta is utalt.” – foglalta össze kedvenc momentumát egyesületünk elnöke, Biró Dávid.
Az önkénteseknek a számos kísérőprogram közül talán a legjobban a szervezők elleni kézilabda mérkőzés tetszett. Nikolicza Ami a játék mellett „edzői szerepkörben” is feltűnt a pálya mellett. „Jó volt, hogy mindenki szerephez jutott, és hogy egyáltalán ennyien eljöttek. Nehéz átadni azt az érzést, amikor a kezdés előtt egy nagy körbe álltunk, Sport-Önként csatakiáltással indulunk neki a meccsnek. Azóta is könnyes szemmel gondolok erre a néhány pillanatra.” A játék mellett Velky Zsófi a lelkes szurkolókat is méltatta. „Sokan buzdították a csapatunkat a lelátóról, még egy kis táblát is készítettek. Látni azt a lelkesedést, mind az önkéntesek, mind a szervezők arcán, az Eb legjobb élményei közé tartozik számomra.”
Dél Laci számára a kézi Eb volt az első hosszabb esemény, amin koordinátor lehetett. „Önkéntesként már volt ilyenben részem, de látni, hogyan épül fel egy ilyen rendezvény és milyen ívet jár be, teljesen más élmény volt koordinátorként. Idén a munkám miatt kevesebb alkalmam volt találkozni az önkéntesekkel, de ez a két hét mindenért kárpótolt.” Tóth Noéminek is ez volt az a rendezvény, ami megkoronázta az évét. „2024-ben rengeteg kihívással kellett szakmailag is szembenéznem, ebben pedig a koordinátorok végtelen szeretete, barátsága és türelme is a segítségemre volt. Nagyon örülök, hogy ezt a nehéz évet ilyen csodás eseménnyel fejezhettük be együtt.”
Szalóky Boldi is a kézilabda Eb-re gondol vissza a legszívesebben – természetesen a strandkézilabdával holtversenyben -, igaz, ezen az eseményen a média csapatban dolgozva inkább kívülről figyelte az eseményeket. „Nagyon jó volt azt látni, hogy azok közül, akikkel együtt dolgoztunk Debrecenben a női olimpiai selejtezőn, mennyien visszajöttek az Eb-re is. És ha már az Európa-bajnokság. Nagyon jó érzés volt, hogy szinte minden területen találkozhattam olyan emberekkel, akiket a Sport-Önkénten keresztül ismerhettem meg. Jövőre, veletek, ugyanitt!”
A kézilabda Eb alatt már mi is nagyon készültünk a karácsonyra, a nem Debrecenben tartózkodó koordinátorok pedig más helyszíneken vették ki részüket az ünnepi készülődésből. Walter Vivi a Ferencváros labdarúgó csapatának idei utolsó hazai mérkőzésén lehetett a Mikulás, Szász Péter segítője, aki szintén a Sport-Önként oszlopos tagja. „Gyakran járok mind koordinátorként, mind önkéntesként a Fradi focimeccseire, így ez a szerep különösen kedves volt a szívemnek. Szaloncukrot osztogattunk a szurkolóknak, a gyerekek pedig karácsonyi dalokat énekeltek nekünk. Jó volt látni a sok mosolygós arcot és átérezni ezt a vidám hangulatot.”
Reméljük, ti is legalább ennyi élménnyel gazdagodtatok önkéntesként, amennyit mi szereztünk koordinátorként. Köszönjük az egész éves munkátokat, várunk Titeket jövőre is aktuális eseményeinkre.
