Sport-Önként pólóban – Tor Tamás

A Sport-Önként számunkra, koordinátorok számára sok mindent jelent, ahogy az önkéntesség is az önkénteseknek, akik akarva akaratlanul, időközönként a Sport-Önként részévé válnak. Ha megkérdezzük őket, milyen jelentőséggel bír részt venni egy eseményen, kapcsolódni a programokhoz, mindenki mást és mást válaszol, ám mindig van valami közös is válaszokban, például, „az élményért jöttem”. Mi pedig, akik Sport-Önként pólóban dolgozunk, azon vagyunk, hogy minél többen és jobban átélhessék az önkéntesség élményét úgy, hogy a szervezőbizottságok is azt mondhassák: nekünk volt a legjobb önkéntes csapatunk. Hogy kiket rejtenek ezek a logózott pólók? Ismerjétek meg őket! Elsőként Tor Tamást, egyesületünk nagykövetét.

„Számomra is szinte hihetetlen, de immáron tíz éve, hogy részt vettem az első önkéntes eseményemen, a 2013-as Gyulai Memorial-on, de abban az évben voltam a vívó világbajnokságon is, aminek nagy hatása volt arra, hogy egyre több lehetőséget keressek magamnak. Ennek a hosszú pályafutásnak is köszönhető, hogy már a kezdetektől részese voltam a Sport-Önként életének, habár koordinátor csak később lett belőlem. Az első kisebb csoportvezetői megbízatásom egy vízilabda Vodafone-kupa volt 2015-ben, ott még önkéntesként irányítottam a technikai csapatot.” – mesélt Tomi a kezdetekről.

Sok sportban dolgozni vágyó fiatal célja, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság kötelékében dolgozhasson, Tominak pedig ez az álom a phjongcshangi téli olimpia után válhatott valóra. „2015-ben Bakuban rendezték az Európa Játékokat, ez volt az első nemzetközi eseményen. Ezután jártam ifjúsági téli olimpián, majd a 2017-es győri EYOF szervezői közé kaptam felkérést, ez pedig csak még inkább megerősítette bennem, hogy önkéntesként szeretnék kijutni felnőtt olimpiára is. Erre 2018-ban nyílt lehetőségem, itt ismertem meg a későbbi kollégáimat is, a sok beszélgetés végén pedig úgy alakult, hogy állásajánlatot kaptam.”

Ugyan a MOB kötelékében dolgozni Tomi, vagy ahogyan Sport-Önkéntes pólóján is szerepel, SporTomi számára is megtiszteltetés, a rengeteg munka és utazás mellett kevesebb szabadideje maradt a Sport-Önkéntben a koordinátori feladatokra, ám annál többet mesélt útjai során mindenkinek, hogy mit is csinál szabadidejében és nem egyszer az egyesület zászlója is vele utazott. „Egy idő után nehezen tudtam összeegyeztetni a koordinátori teendőket és az utazásaimat, ahova azért sokszor magammal vittem valamit a Sport-Önkéntből, de nem szerettem volna elszakadni az egyesülettől. Szerencsére a vezetők sem szerették volna, így hogy a háttérből, nagykövetként segítem tovább a többiek munkáját. Elkezdtünk kidolgozni egy önkéntes kézikönyvet, sokat járunk iskolákba népszerűsíteni a Sport-Önkéntet, illetve folyamatban van egy külföldi önkéntes lehetőségeket gyűjtő oldal is, ahol az önkéntesek is könnyebben találhatnak Magyarországon kívüli lehetőségeket. Az élményeimet szeretném minél több embernek átadni, hogy mindenki lássa: önkéntesnek lenni nem csupán tapasztalat, hanem egy életre szóló kaland.”