Menü

Hírek

Rutinos önkéntesként is vannak kihívások

A 2022-es vizes világbajnokság több szempontból állította a Sport-Önkéntet és önkénteseinket is újfajta kihívások elé. 50 nap alatt jutottunk el a toborzás kezdetétől az első előkészítő napig, ami egy ekkora rendezvénynél hihetetlenül kevés idő. A rövid időszak alatt 1100 önkéntest választottunk ki hat helyszínünkre, akik több különféle pozícióban is kipróbálhatták magukat.

Peti az elmúlt öt évben számos eseményen volt már csapatunk tagja. A versenylebonyolítás, a dopping feladatai után idén egy minden eddiginél nagyobb lehetőséget kapott: ő kísérhette a görög férfi vízilabda-válogatottat. „Jó érzés volt új szerepkörben dolgozni. Végre megint úgy éreztem, hogy olyan területen próbálhatom ki magamat, amit eddig még sosem csináltam. És minden pillanatát imádtam. Lehet, hogy legközelebb is valami teljesen újat kellene megjelölnöm.” – mesélte mosolyogva.

Tanár, vezető szerep, menedzsment. Ezek a kulcsszavai a csapatkísérői pozíciónak. Önkénteseink egy-egy eseményen szinte „örökbe fogadják” a játékosokat, sportolókat, egyengetik az útjukat, kommunikálnak a szervezőkkel, hogy a sportolóknak és a szakmai stábnak csak arra kelljen figyelnie, hogy minél jobb eredményt érjenek el. Ez természetesen sokszor azzal is jár, hogy rengeteget kell telefonálni, intézkedni, különleges kéréseket teljesíteni és az akár percről percre változó igényekhez igazodni. A görögök kérései között szerepelt tortarendelés a szülinaposoknak, és egy, a magyaroknak igazán szívhez szóló cselekedet is.

„Emlékszem, vasárnap este hívtak a görög szövetségtől, hogy rendelni szeretnének körülbelül harminc csokor virágot. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy mire kellhet, próbáltam minél gyorsabban megoldani a helyzetet. Másnap vált világossá, hogy a csapat szeretne megemlékezni a Hajós Alfréd Uszodánál Benedek Tiborról, a modern magyar vízilabda kiemelkedő alakjáról. A fotóim bejárták az országos sajtót és rengetegen jöttek oda hozzám gratulálni, amiért ilyen figyelmes csapatom van. Mondanom sem kell, hogy ezek után még büszkébb voltam arra, hogy én kísérhetem ezt a válogatottat!”

A csapat bronzérme mellett a társaság, főleg a vidéki csapatkísérők összetartása nyűgözte le Petit. Debrecenben – ahogyan a többi helyszínünkön is – összetartó csapat alakult ki, koordinátoraink, Bence és Noémi pedig fáradhatatlanul látták el a feladatukat. És hogy a csapattal milyen viszony alakult ki?

„Az elején nagyon megijedtem, hogy nem fognak kedvelni engem. Kifejezetten távolságtartóak voltak, a stáb is csak a legszükségesebb információkat osztotta meg velem. Aztán a torna előrehaladtával fokozatosan megtört a jég, én pedig egyre közelebb kerültem az egész csapathoz, van olyan, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. A kezdeti nehézségek ellenére bátran kijelenthetem, hogy semmi pénzért nem cseréltem volna el a görög válogatottat egyetlen másik együttessel sem. Kicsit úgy érzem, ezek után már nekik is úgy fogok szurkolni, mintha a saját hazám válogatottjának tenném.”

És hogy lenne-e újra csapatkísérő? „Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, ezek után mindig ezt a pozíciót fogom megjelölni első helyen. Ez az esemény és a csapatkísérés annyi új élményt, tapasztalatot adott, amiért egész életemben hálás leszek. Kihívásokkal teli időszak volt, de nem cserélném el a világért sem.”

Rutinos önkéntesként is vannak kihívások