Megélni a pillanatot – élménybeszámoló a Lupa-tó partjáról

A vizes Európa-bajnokság első hetében a műugrók és a műúszók mellett a nyílt vízi úszóké volt a főszerep, s miközben a sportolók a Lupa-tóban szelték a habokat, önkénteseink a partról segédkeztek.

A buborék kifejezés hallatán másfél évvel ezelőtt vélhetően kizárólag a szappangömb ugrott volna be, ám a pandémia idején a sportvilágban új értelmet nyert a fogalom, a mai világban elképzelhetetlen rangos világesemény buborék nélkül. Az élet kezd visszaállni a régi kerékvágásába, de az első továbbra is az egészség, így a budapesti vizes Európa-bajnokság is roppant szigorú óvintézkedések mellett kerül megrendezésre.

„Az elmúlt közel két hétben semmilyen módon nem érintkeztünk a külvilággal, de nagyon jól kijövünk egymással, így cseppet sem bánjuk – avatott be minket a részletekbe Jáhn Alexandra Noémi, aki már hosszabb ideje oszlopos tagja a Sport-Önként nagy családjának. – A Benczúr Hotelben vagyunk elszállásolva, napközben pedig transzferbuszokkal megyünk a versenyhelyszínekre, ahol kizárólag a hozzánk hasonlóan buborékban élő szervezőkkel, sportolókkal érintkezünk. Kicsit sajnálom, hogy nincsenek nézők a lelátón, hiányzik a megszokott hangulat, ám éppen ezért nagy büszkeség, hogy önkéntesként részesei lehetünk az év egyik legnagyobb hazai sporteseményének. Az ország különböző pontjairól érkeztünk, vannak köztünk fiatalok és idősebbek egyaránt, mégis összeköt minket a sport szeretete, így a vacsora után is mindig akad közös témánk.”

Több társához hasonlóan Alexandra is a Lupa-tó mellett töltötte a kontinensviadal első hetét, többek között Olasz Annának is önkéntesünk adta át a 10 kilométeren megszerzett ezüstérmet.

 „Meglepetésként ért, amikor megkértek, hogy az eredményhirdetéseknél segédkezzek, még mindig nehéz szavakba önteni a gondolataim. Gyermekkorom óta az egyik kedvenc sportom az úszás, amit magam is versenyszerűen űztem, így hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy a példaképeimnek nyújthattam át a medáliákat. A ceremóniák mellett a call roomban is bőven akadt tennivaló, a vízbe ugrás előtt elkértük a versenyzők akkreditációs kártyáját megőrzésre, emellett ügyeltünk a megfelelő folyadékpótlásra, valamint a járványügyi szabályok betartatására. A regisztrációknál ellenőriztük az úszók ruházatát, a verseny végén pedig a parkolónál segédkeztünk, hogy mindenki a megfelelő buszra szállhasson fel. Szerencsére együttműködőek voltak a sportolók, betartották a kéréseinket, s meglepően közvetlenek voltak, mellőzték a sztárallűröket. Önkéntesként egy percig sem unatkoztunk, csupán a hosszabb távok esetében voltak üresjáratok, de a kivetítők segítségével folyamatosan követhettük, hogy merre járnak a versenyzők, a stég mellől szorítottunk a magyarok sikeréért.”

Az Európa-bajnokságból még szűk egy hét hátravan, önkéntesünk azonban már eddig is életre szóló élményekkel lett gazdagabb.

„Egy sportesemény gyermeki lelkesedés nélkül nem működhet jól, fontos, hogy megéljük a pillanatot, kiélvezzük minden percét a buborékban töltött időnek. A versenyzők izgalmát is tudjuk oldani a vízbe ugrás előtt, ha egy mosoly kíséretében néhány kedves szót szólunk hozzájuk, tapasztalataim szerint értékelik a kedves gesztusokat. A koordinátorok közösségi szolgálatot is tudnak igazolni, ám engem nem ez motivált a jelentkezésben, az elmúlt bő egy év nehézségei után szerettem volna részese lenni egy nagyszabású sporteseménynek. A mai világban egyre fontosabbak az anyagi javak, de én úgy érzem, nem minden forintosítható, nincs olyan pénznem, amiben kifejezhetnénk a maradandó élményeket.”