Menü

Hírek

Kaland, amiről álmodni sem mertem

2021 augusztusában egy olyan kalandnak vágtam neki, amiről egész addig álmodni sem mertem, s még most is egész hihetetlennek tűnik, ami az elmúlt hónapokban történt. Csonka Liliána vagyok, lelkes önkéntes, a 2021-es ISL Regular Season egyik csapatkísérője.

A Budapesten rendezett májusi vizes Európa-bajnokságon, olyannyira jól éreztem magam, hogy elhatároztam, részt veszek a következő International Swimming League eseményen. Az ISL egy úszóverseny-sorozat ahol 10 csapat vetélkedik, hogy minél több ponttal minél messzebbre tudjon jutni.

Szerencsére online jelentkezés után egyből felvettek önkéntesnek, így 6 hetet Dél-Olaszország legnagyobb városában, Nápolyban tölthettem. A város meglehetősen kaotikus, de telis-tele van szebbnél szebb helyekkel, épületekkel, s a tenger közelsége is elbűvölő. A hotel viszonylag messze volt a medencétől, így minden egyes buszút felért egy városnéző túrával is. Nyelvi gondjaim nem adódtak, habár a nápolyi akcentus néha kifogott az olasztudásomon.

Mondanom sem kell, hogy mennyi sok-sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam e 6 hét során, hisz megnyertem magamnak a csapatkísérői feladatkört, ami egy „úszóbolond” számára a mennyországot jelenti. Úgy gondolom, kihoztam a maximumot ebből a lehetőségből, mivel míg csapatom (Team Iron) meg nem érkezett, volt hogy a Cali Condorsnak, az Aqua Centurionsnak vagy épp a reptéri érkezésekben segítettem. Az Ironnal 3 hetet töltöttem, mert egy cserét követően egy hétig a Toronto Titans csapatkísérője lettem, s az utolsó pár napban pedig a DC Trident asszisztens csapatkísérőjeként dolgoztam.

Rengeteg új embert, úszót, edzőket ismerhettem meg, s többükkel barátságot köthettem. Hihetetlen érzés volt kedvenc úszóimmal, példaképeimmel, olimpiai bajnokokkal tölteni mindennapjaim, velük ebédelni, vagy épp felfedezni Nápolyt.

Nehéz kiemelni egy kedvencet, de Marco Orsi, Ranomi Kromowidjojo, Béryl Gastaldello, Julia Hassler és Jakabos Zsuzsanna mindenképp közéjük tartozik.

A többi csapatkísérővel s önkéntessel is rendkívül jó kapcsolatot ápoltunk, mindig próbáltuk egymást segíteni, nehezebb pillanatokban vigasztalni.

Csapatkísérőnek lenni egy hálás feladat, viszont egyben meglehetősen igénybe vevő, főleg 6 héten keresztül. A munka pontosan abból áll, hogy kísérjük a csapatokat edzésre, versenyre, s minden egyes kérésüket kommunikáljuk a hotel vagy az ISL felé, mint buszok, étkezések szervezése. Szerencsére ritkán kisebb nehézségeket leszámítva minden simán ment, mindig próbáltam a lehető legtöbbet megtenni, s így a csapatok meg is voltak elégedve a munkámmal.

Természetesen a hétköznapok fénypontját a „meccsek” jelentették, melyeknek egyfajta varászlatos hangulata volt. Minden csapat szívét-lelkét kitéve szurkolt a társaknak- A főként olaszokból álló Aqua Centurionsnak a nézők körében is nagy sikere volt. A meccsekre mindig rendőri felvezetésessel érkeztek a csapatok. Ez a nápolyi káoszos közlekedésben olykor meglehetősen kalandosnak és merésznek bizonyult. Visszafelé pedig már party hangulat uralkodott a buszokon, s mindenki kiengedte kicsit a gőzt.

Összefoglalva beszámolómat, elképesztően hálás vagyok, hogy részese lehettem e 6 hétnek, s ilyen extra élményekkel lehettem gazdagabb. Még ha voltak is nehezebb napok, bármikor visszamennék, s írnám, hogy „Toronto elindult edzésre” vagy kiabálnám, hogy „Let’s go Dors!” Nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem hasonló tapasztalatokra szert tenni, hiszen a hazai sporteseményeken a Sport-Önkéntre mindig számíthatok.

Kaland, amiről álmodni sem mertem