Izgalmas, pörgős, élménydús – ilyen a versenylebonyolítás egy önkéntes szemével
Mi is az a versenylebonyolítás? Miért szeretik annyira az önkéntesek? Milyen feladatok tartoznak ide egy rendezvényen? Ignácz Dorka önkéntesünk mesél nektek tapasztalatairól, és arról, kinek is érdemes ezt a pozíciót választani eseményeinken.
Dorka 2012 óta önkénteskedik, és mint sokaknak, neki is a 2017-es budapesti világbajnokság jelentette az első állomást a sportrendezvényeken. "Azon az eseményen szinte végig a reptéren voltam, az érkező versenyzőket fogadtuk. Már akkor megfogott a közeg és az a hangulat, ami a rendezvényen volt. Onnan pedig már nem volt megállás."
A civilként gyógytornászként dolgozó önkéntes 2018-ban az úszó világkupán választotta először a versenylebonyolítás területet az önkéntes pozíciók közül. A pörgés, az izgalmak, hogy a versenyzők közelében lehetett, közvetlenül segíthette őket, meghatározó élmény volt számára. A versenylebonyolításra különösen igaz, hogy a szervezőknek és a sportolóknak is akadnak olyan kérései, melyeket azonnal meg kell oldani, ehhez az önkéntesek kreativitására is sokszor szükség van. Különösen igaz ez akkor, amikor a kameratérben kell úgy mozogni, hogy az minél kevésbé legyen látványos a TV nézők számára.
A vízhordás, a játéktér rendben tartása, a csapatok kéréseinek teljesítése és az egyes versenyszámok előkészítése is ehhez a területhez tartozik, de olyan különleges feladatok is, mint a bemutatásoknál az országok zászlaját vinni. "Vízilabda és kézilabda meccseken is voltam már zászlóvivő. Az, hogy a himnuszok alatt a játékosok feléd fordulnak és átszellemülten éneklik hazájuk nemzeti dalát, leírhatatlan érzés. Ez akkor is igaz, ha nem a magyar zászló jut nekünk. Az egyik legkedvesebb emlékem ehhez kötődik. Az egyik BENU Kupán viszonylag kicsi színpadon kellett állnunk, az egyik görög játékos pedig úgy döntött, úgy csinál helyet a csapatnak, hogy megemel engem a zászlóval együtt és egy picit arrébb rak. Egy pillanatra egymásra néztünk, de a bemutatásnak folytatódnia kellett, mintha mi sem történt volna." – nevet.
Kézilabdás eseményeink közül a januári, hazai rendezésű Eb volt Dorka első eseménye. A pályatörlés lett a kedvenc feladatom, de volt egy nap, amikor a floor manager munkáját segíthettem. A bemutatáshoz sorakoztattuk fel a játékosokat, akik nagyjából két méter magasak. Az én 150 cm-es magasságommal vicces volt megkérni őket, hogy siessenek a bevonuló kapuhoz, de ha feladat van, azt meg kell oldani.
Úszásban több kisebb feladatot is látott már el, a kosárhordás, a first call room és az érmesvadász pozíciója is izgalmas kihívásokat rejtett magában. Ezeknél a feladatoknál nagyon fontos, hogy kevés idő alatt kell tökéletesen teljesíteni, mert a futam vagy az eredményhirdetés is pontosan kell, hogy kezdődjön.
Dorka elmesélte azt is, szerinte miért érdemes önkénteskedni. "Amikor sokadjára megyünk eseményekre, sokszor már régi ismerősökként köszöntjük egymást az önkéntesekkel, a koordinátorokkal, néha még a szervezőkkel és a sportolókkal is. Rengeteg élményt kapunk, új barátságok szövődnek és mindig jó viszont látni azokat az embereket, akikkel napokig, hetekig együtt dolgozunk egy-egy eseményen. Látni, hogy a tévében közvetített meccsek mögött mennyi munka van, különleges és megfizethetetlen lehetőség."
