Irány Párizs!

A magyar női és férfi kézilabda-válogatott hazai pályán, álomjátékkal harcolta ki a párizsi olimpiai kvótát. Erre a csodára, hogy mindkét csapat egyszerre vegyen részt a játékokon, közel húsz évet kellett várni, és külön öröm, hogy mindkét helyszínen önkénteseink is oroszlánrészt vállaltak az esemény sikeres lebonyolításában. 

Idén lesz húsz (!) éve, hogy a magyar női és férfi kézilabda-válogatott utoljára együtt szerepelt az athéni nyári olimpiai játékokon, ahol előbbi az ötödik, míg utóbbi a negyedik helyet szerezte meg. A teljesség igénye nélkül olyan meghatározó, klasszis játékosok alkották a válogatottak keretét, mint Pálinger Katalin, Ferling Bernadett, Radulovics Bojana, Farkas Ágnes, Siti Eszter, Kulcsár Anita, illetve Ilyés Ferenc, Fazekas Nándor, Pérez Carlos, Pásztor István, Nagy László. Olyan nevek, akik gyerekek ezreit bátorították arra, hogy maguk is kézilabdázók legyenek. Olyan nevek, akik szurkolók tízezreit ültették le a képernyő elé. Olyan nevek, akikért egy ország lázban égett.

Húsz év hosszú idő… Egy teljes generáció nőtt fel azóta. Fájó kudarcok és felemelő győzelmek sokaságát éltük meg együtt egy-egy kézilabda világversenyen. És persze hatalmas hiányérzet maradt bennünk, amikor a válogatott lemaradt valamelyik ötkarikás tornáról.  De most újra felcsillant a remény: együtt szurkolhatunk a kézis lányok és fiúk olimpiai sikeréért! 

A tatabányai férfi és a debreceni női olimpiai selejtező tornákon is alaposan kitett magáért a Sport-Önként csapata. Büszkék vagyunk rá, hogy helyszínenként közel 80 önkéntes és három-három koordinátor támogathatta a sikeres lebonyolítást. 

Helembai Gabi, egykori kézilabdázó, az önkéntes közösségünk egyik oszlopos tagja így foglalta össze gondolatait: „Felemelő érzés volt önkéntesként részt venni a férfi és női kézilabda-válogatott olimpiai kvalifikációs versenyein.  A csapatok szívüket-lelküket kitették a pályára, hogy elérjék a hőn áhított célt: képviselni Magyarországot a nyári olimpiai játékokon Párizsban. Mindkét csapatban vannak jó egyéniségek, akik most egy csapatként harcoltak, ezért is értek célba. Nekem, mint "öreg" kézilabdásnak fantasztikus élményt adott a játék, a hangulat, a küzdeni akarás. Természetesen nem feledkezhetünk meg a szurkolókról sem, akik fergeteges hangulatot teremtettek és űzték, hajtották a válogatottakat a végső siker felé. Megható volt számomra az is, ahogy a nézők buzdították, megtapsolták a gyengébb csapatok teljesítményét is. Véleményem szerint ezek a győzelmek nagyon sok kisgyereket fognak odacsalogatni a kézilabda pályára.”

Kovács Marcsi ezúttal is velünk tartott önkéntesként és próbálta szavakba önteni a földöntúli boldogságot: „Az olimpiai selejtező egy olyan ritka és különleges alkalom, amely lehetővé teszi, hogy az álmok valóra váljanak. Az sem mindennapi, hogy egy ország két olimpiai selejtezőt is rendezhet ugyanazon sportágban. Már a csarnokba érkezéskor érzékelhető volt az izgatott várakozás, a hit, a remény, a siker iránti vágy, a lelkesedés, az optimizmus. Hogy meg tudjuk csinálni, hogy ott leszünk! Így többes számban. Igen, mi is ott leszünk az olimpián. Legalábbis lélekben, gondolatban. Felemelő érzés egy olyan közösség tagja lenni, amely imádja a kézilabdát, és mindent megtesz azért, hogy az adott napon a lehető legnagyobb rendben történjen minden. A mérkőzés végén együtt énekelni a Himnuszt… Leírhatatlan, szívet-lelket melengető érzés.”

Ha találkoznál az olimpiai selejtező hőseivel, kézilabdás eseményeink még mindig várják a jelentkezőket! Ne maradj le te sem az olimpia előtti mérkőzésekről!