A hősök köztünk élnek avagy rólatok, tőlünk, nektek

Azt már ezerszer hallottuk, hogy önkéntesnek lenni jó. És azt is, hogy rengeteg élménnyel, barátságokkal gazdagodik az, aki munkát vállal egy-egy világversenyen. Mi viszont kíváncsiak voltunk, hogy a Sport-Önként alappillérei, azaz Ti, hogyan vélekedtek a feladatotokról, a mi közösségünkről. A budapesti vízilabda Európa-bajnokságon három, illetve kétheti (pozíciónként változó) kemény munka után, íme egy kis beszámoló az érintettektől. Rólatok, tőletek, nektek! És persze, várjuk bárki véleményét, mert kíváncsiak vagyunk a visszajelzésetekre.

Walter Vivien nagyon szeret csapatkísérő lenni. A vízilabda Eb-n a görögök szinte azonnal befogadták, már az első alkalommal az asztalukhoz invitálták, kedvesek voltak vele, így nem meglepő, hogy Vivien a két hét alatt olyan lett, mint egy született görög drukker.

2017-ben a FINA világbajnokságon kezdtem önkénteskedni, de most már lassan két éve, hogy a Sport-Önkénttel dolgozom. Nagyon megszerettem ezt a légkört, otthon nem ülnék le a tévé elé sportot nézni, de itt lenni a versenyzőkkel, nekik segíteni, vagy valamilyen formában részt venni egy ilyen rendezvény szervezésében, az nagyon jó dolog. A társaság remek, szeretek ilyen emberek között lenni, ráadásul a sportolókkal is jó közeli kapcsolatot kialakítani, mert másképp látod őket a képernyő előtt és másképp testközelből, hogy milyenek emberként. Ilyenkor nem csak az olimpikont látod. Ez egy nagyon jó tapasztalatszerzés, az ember problémamegoldó képességét a maximumra fejlesztheti, és közben gyakorolod a nyelveket is. Csapatkísérőként mi vagyunk az egyik összekötő kapocs a szervezők és az együttes között onnantól kezdve, hogy megérkeznek a reptérre. Mi visszük őket a hotelbe, és bármit kell szervezniük a szállodával, a transzferrel, szervezőkkel, ott mi kommunikálunk és segítünk. Elkísérjük őket az edzésekre, meccsekre, egyszóval velük vagyunk a nap nagy részében, csak aludni járunk haza. Családi hangulatú az egész, velük ebédelünk, vacsorázunk. Engem szerencsére nagyon hamar befogadtak, beszélgettek velem, kedvesek voltak az első perctől kezdve. Megszerettem őket a két hét alatt, hiányozni fognak, hiszen kialakult egy kötődés, ha veszítettek sírtunk velük, ha győztek együtt örültünk, mintha mi is a csapat része lennénk. A Sport-Önkéntnek pedig azt üzenem, hogy csak így tovább, legyenek ott minél több rendezvényen!

Baksa Attila, a verseny lebonyolításában és a doppingellenőrzésben tevékenykedett. Kiemelte, hogy a baráti légkör fogta meg a Sport-Önként csapatában, illetve azt is elmesélte, hogy mivel jár az, ha az ember sokat van a sportolók közelében.

A 2014-es vízilabda Eb-vel kezdtem és azóta folyamatosan önkénteskedek, elsősorban ebben a sportágban. Nagyon jó emberek és hangulat fogadott. Az fogott meg, hogy bár ismeretlenek voltunk, mégis nagyon hamar mindenki megtalálta a másikkal a közös hangot, emellett közvetlen és baráti a légkör. Az Eb-n a medencék mellett dolgoztam, a mérkőzések és az edzések lebonyolításában segítünk, a kispadok körüli teendőket látjuk el, térfélcserénél átvisszük a cuccaikat, vizet hozunk, eltüntetjük a szemetet. Mi kezeljük a csapat és a bírói öltözőket, illetve ugyanezek a feladatok vártak a bemelegítő medencénél is. Segítünk lekísérni és szemmel tartani a kiválasztott játékost a meccs lefújásától kezdve addig, amíg be nem megy a doppingszobába. Az egészben az a jó, hogy közel vagyunk a versenyzőkhöz, néha annyira, hogy némelyikük, ha már járt itt, felismer bennünket arcról. Az nem egy hétköznapi dolog, hogy egy olimpiai- vagy világbajnok sportoló rád köszön, amikor meglát. Különleges ez az egész, rengeteg élménnyel távozom mindig, szóval, ezért is szeretem csinálni. A Sport-Önkéntnek köszönöm a sok energiát, amit ebbe a munkába fektetnek, hogy eseményeket vállalnak, hogy leszervezik. Remek a hozzáállásuk, bármilyen problémánk van, mindenben segítenek. Ha valaki egy klassz csapat tagja akar lenni, akkor csatlakozzon a Sport-Önkénthez, mert bennünk nem fog csalódni.

Nótár Nóra is a verseny lebonyolításában vett részt, de ő zászlóvivőként is megmutathatta magát, amit nagy megtiszteltetésnek tart.

2017-ben a vízilabda Final6-re jelentkeztem először, jolly jokerként kezdtem, de azóta sok területen és versenyen kipróbálhattam magam. Összetartó a csapat, sok olyan emberrel találkozok más eseményeken is, akikkel korábban vízilabdán, kézilabdán találkoztam, nyitott és befogadó a közösség, gyorsan átadják a régiek az újaknak a tudást, megmutatják, hogyan kell az adott területen a legjobban csinálni a munkát, hogy mindenki elégedett legyen. Ráadásul barátságok is kötődnek. Nem csak a versenyeken találkozunk, hanem azon kívül is szervezünk közös programokat. A verseny lebonyolításhoz a zászlózás is hozzátartozik, ami számomra megtisztelő feladat, hiszen te mész ki a csapat előtt, te állsz ott és kíséred őket egészen addig, amíg beugranak a medencébe. Azért nagy a felelősség is, hogy jó helyre álljak, hogy időben hátralépjek, vagy éppen ne essek el a zászlóval a kezemben, de a lényeg, hogy ott akkor egy kicsit az együttes részének érzed magad. Nagyon szeretem a Sport-Önként koordinátorait, remélem, sokáig tart a lelkesedésük, és talán sokunk nevében mondhatom, hogy köszönjük a belefektetett időt, energiát, és összességében azt, hogy létrehozták ezt az egész közösséget, na meg azt, hogy mindig a mi érdekeinket tartják szem előtt. Akik még nem próbálták ki az önkénteskedést, azoknak csak ajánlani tudom, mert annyi élménnyel, barátságokkal, kapcsolatokkal gazdagodik, ami megfizethetetlen.

Kulcsár Viktória, akit mindenki Viduként emleget a Sport-Önként köreiben, a szervezőcégnek dolgozott két és fél héten át az Eb-n. A sport iránti szerelme egy jó hangulatú csapatban teljesedhetett ki, de mély nyomott hagyott benne az, hogy milyen is, ha őt kezelik sztárként.

Először a 2017-es úszó-világbajnokságra jelentkeztem önkéntesnek, akkor még nem ismertem a Sport-Önként Egyesületet. Szerencsére ez megváltozott, mert egy kollégám ajánlotta őket, azóta pedig állandóan velük tartok. Mindig is a sport körül mozogtam, ez a nagy szerelem nekem. A Sport-Önként-nél elképesztően jó a csapat. Itt nem számít, hogy valaki 16 vagy 76 éves, mindenki megtalálja a közös pontot. Kiváló a hangulat és ilyenek a beszélgetések is, együtt élvezzük a sportot. Sokfajta kapcsolatot lehet teremteni egy ilyen eseményen, baráti vagy munkaviszonyt az önkéntesek köreiben vagy azon kívül is. A nálunk Impact-nak nevezett pozícióban szorgoskodtam az Eb-n, a szervezőcégnek segítettem szinte mindenben, például laminálásban, fénymásolásban, pakolásban. Az Európa-bajnokság első napján részt vehettem egy sajtótájékoztatón, ami nagyon izgalmas volt és élveztem. Láttam, hogy milyen megszervezni azt, és milyen random feladatok fordulhatnak elő. A kedvencem, ami kiemelkedő élmény volt nekem is: több versenynapon is kilátogattak hátrányos helyzetű gyermekek, akiknek ételcsomagokat állítottunk össze, emellett arcfestést csináltunk nekik, tetoválásokat, pólókat és vizeket osztottunk. Jó, hogy kedvelik a sportot és ezt a hangulatot, legalább kicsit ki tudnak szakadni a mindennapokból. Nagyon aranyosak voltak. Az első nap még fotózkodtak is velünk, mintha mi lennénk a sztárok. Sose szűnjön meg a Sport-Önként és maradjon mindig ilyen jó a hangulat! Nagyon szeretjük egymást.

Márk Péter megtapasztalta, hogy milyen testközelből átélni azt, amikor a magyar női vízilabda-válogatott Európa-bajnoki bronzéremet szerez, no meg a férfiak aranyérmének csillogását. Mindeközben a VIP részleget felügyelte, rendezgette.

Ezelőtt már több helyen voltam önkéntes, de szembejött velem a Sport-Önként felhívása az interneten, azóta ez az Eb körülbelül a 15. alkalom amin részt veszek velük. Olyan, mint egy alkoholos állapot, függőjévé válik az ember. Jó érzések és rengeteg mosoly, nagyon sok barátságos ember, tömören ezt jelenti nekem. Szeretem csinálni. A vízilabda Eb-n nem hivatalosan én koordinálom, hogy a VIP szekcióba hogyan történjenek a dolgok, a beléptetés. A magyar lányok bronzérme már zseniális emlék nekem, de ezt a fiúk aranyérme talán felülmúlja.

Bak Milán az olasz női vízilabda-válogatott útját egyengette az Eb alatt, ő volt a csapatkísérőjük. Sok mindenben fejlődött és rengeteg élménnyel is gazdagodott. Belelátott a kulisszatitkaiba, és megtapasztalta, milyen érzés egy ilyen csapat tagjának lenni.

A Facebookon futottam bele a Sport-Önként felhívásába. Nagyon megtetszett a lehetőség, és már nem ez az első alkalom, hogy részt veszek ilyen eseményen. Ha a szabadidőm engedi, mindig jelentkezem önkéntesnek. Szeretem nézni a sportot, na meg rengeteg új emberrel megismerkedni. Belelátok egy világeseménybe olyan szemszögből, ahonnan csak kevesen. Rengeteg dolgot kapok, és rengeteg mindennel gazdagodom. Barátságok szövődnek, jó beszélgetésekben veszek részt, ha pedig segítségre van szükségem, azt a koordinátoroktól is megkapom. Csapatkísérőként közel vagyok a játékosokhoz. Meccsek előtt vagy után lepacsiznak velem, és a csapat részeként tekintenek rám. Együtt megyünk edzésre, ahol belefér egy-két vicc is. Én szoktam felvenni az öltözőkulcsot nekik, beszerezni a vizet, az akkreditációs kártyájukat kezelem, ha bármi kérésük, kérdésük van, akkor segítek megoldást találni. Kis túlzással egyengetem az útjukat ilyenkor. Látom, hogy milyen egy profi sportoló élete valójában, hogyan áll össze a napirendje. Több mint két hétig gyakoroltam a válogatottal az olasz nyelvet, fejlődött a problémamegoldó és a szervező képességem is. Akik nem vágtak bele az önkénteskedésbe, azok mindenképp tegyék meg. Higgyétek el, megéri. A Sport-Önként munkatársaiknak pedig köszönöm, és sok erőt nektek!

Tóth Enikő a vizes sportok imádójaként vágott neki a vízilabda Európa-bajnokságnak, és nem kellett csalódnia. Munkájának és kedvességének meg lett az eredménye, hiszen a háromszoros olimpiai bajnok Biros Pétertől is kapott elismerő visszajelzést.

A magyarországi vizes világbajnokságon kezdtem el önkénteskedni, utána pedig több társamon keresztül jutottam el a Sport-Önkénthez. Tavaly regisztráltam hozzájuk, és úgy éreztem le kell csapni erre a lehetőségre a Duna Arénában. Magát az úszást szeretem a legjobban, Egerszegi Krisztina a nagy példaképem sport- és magánemberként is, de minden vizes sportot kedvelek. A férfi vízilabda-válogatott pedig kellőképpen megdobogtatja a női szíveket… Profi csapatban dolgozom, koordinátoraink együttműködőek, és bármiben lehet rájuk számítani. Már nagyon várom a májusi úszó-Európa-bajnokságot, remélem a csapat tagja leszek ismét. A vízilabda Eb-n a VIP pozícióban dolgoztam. Ügyelnem kellett a beléptetésre, ültetésre és a kedves kapcsolattartásra a vendégekkel. Ajándék volt nekem, hogy ott lehettem, és láthattam a klasszisainkat napi szinten. Biros Péter álldogált kissé tétován valamelyik nap a VIP lelátónál, én pedig a segítségére siettem. Később egy kedves fejbólintással jelezte nekem a skyboxból, hogy minden rendben van, köszöni a segítséget. Jó kis élmények ezek.

A honlapon tájékozódjatok a további eseményekről és jelentkezzetek, mert várnak rátok az újabb kalandok. Készítsetek fotókat, és ha megosztjátok azokat a közösségi média felületeken, akkor használjátok a #sportonkentcsalad hashtag-et, hogy kikerüljetek a Sport-Önként Egyesület hivatalos oldalára is.